Milán blogja

Hajnalban felébredtem és hosszan elmeséltem mindenkinek, hogy mit álmodtam. Persze ezek a buták nem értették, hogy mit gagyarászok, és apa például vizet hozott, pedig nem is voltam szomjas. No mindegy, reggelig visszaaludtam. Reggel megint hosszasan magyaráztam a hajnali sztorit anyának, de megint értetlenség fogadott. Pech. Előbb utóbb kénytelen leszek megtanulni úgy beszélni, ahogy a többiek... Reggeli után elmentünk egy nagyot sétálni a Botival, Krisztivel, anyával, apával. Elsétáltunk a Balatonig, és mi, a Botival kicsit a kezünkkel pancsizhattunk is benne. Tovább sétálva a Boti felült egy kőrbe-kőrbe menő helikopterre, ami nagyon hangosan dudált, aztán én próbáltam kisírni magamnak egy labdát (de nem sikerült, mert állítólag van már elég... hát nem! sosincs elég labda!). Persze rögtön elmúlt a rosszkedvem amikor apával megpróbáltuk utolérni a Botit, aki a motorral volt, mi pedig a babakocsival. Jó gyorsan mentünk, de csak egy holtverseny lett a legjobb eredményünk apával. Még edzenie kéne... Mikor hazaértünk, ettem egy nagy adag főzeléket husival és egy sütit is desszertnek, aztán még játszottunk a Botival a kertben és a teraszon, aztán mentünk mind a ketten aludni. Amikor felébredtem, már indultunk is haza sajnos. Az autókázást csak a vége felé untam, de szerencsére hamar hazaértünk. Otthon a járókában játszottam kicsit, amíg anyáék pakolásztak, aztán mindhárman megvacsoráztunk (fincsi főtt virsli volt kecsöppel) és átmentünk a Csilláékhoz, mert a Csabának nemrég volt a névnapja és adtunk neki ajándékot. Én közben persze mindenhova elmászkáltam és bár sokáig tudtam tűrtőztetni magam a virágoknál és csak szagolgattam őket, de nem tudtam megállni, hogy ne tépjek le egy szép sárgát. Hú, anya és apa nagyon leszídott! Még sírtam is! Jó, jó, tudom hogy nem szabad, de nem tudtam tovább ellenálni... No a sok mászkálásban persze csupa fekete lett a tenyerem és a térdem, úgyhogy még indulás előtt és picit később otthon fürdésnél is jól megsikált apa, ugyanis amint hazaértünk, már jött is a fürdés, aztán a masszázs, a tejecske és az alvás...

Milán

Érdekes volt ma a Balcsin ébredni, anya vett ki az ágyból és apa kint várt a teraszon, aztán csinált nekem reggelit és akkor már a többiek is ott voltak, még a Boti is. Délelőtt bementünk Siófokra sétálni (azaz én a babakocsiban ültem, vagy apa vitt, a többiek meg sétáltak...). Nagyon klassz volt! A kikötő nevű helyen láttunk igazi nagy hajókat és megetettük a hattyúkat. Még én is dobáltam nekik kenyérkét és ők meg hamm! villám gyorsan megették. Ez nagyon érdekes volt. Aztán felültünk a botival játékokra: (persze mindegyikre! még szép!) helikopterre, autóra, hajóra. Innen elsétáltunk arra a klassz játszótérre, ahol tavaly is jártunk és csúszdáztunk a Botival, és én még hintáztam is egy érdekes, kötélből font hintában is. Visszafelé, útközben megálltunk ebédet venni. Amikor visszaértünk a faházhoz, ettem anya és apa kajájából is (spagetti és palacsinta volt a menü) és mentem sziesztázni. Jó nagyot aludhattunk a Botival, mert addig a Zoli és apa voltak vásárolni vacsorát, és amíg mi a Botival a kertben mászkáltunk fel-s-alá, addig a Zoli egy érdekes fém izén sütött fincsi husikat, amikből mindenki ehetett. Én is ettem, meg parit és ubit is kaptam hozzá. Az uzsi után még játszhattunk a kertben a Botival, aztán jött a fürdés (ma is a kis sárga medencében pancsiztam) és utána megittam a tejecskémet és már mentem is aludni.

Milán

Reggel ébredés és reggeli után picit játszottunk anyával, aztán a Mamával együtt elsétáltunk az interspárba vásárolni. Amikor visszaértünk a Mamához, akkor épp hozták az ebédünket de nem voltam túl éhes, hanem inkább álmos kezdtem lenni. Szerencsére már épp jött apa, és hazamentünk, ahol anyáék pakoltak ezt-azt amit én már kicsit nehez tűrtem, mert irtó álmos lettem. Amíg leértünk a kocsihoz én már el is aludtam, és a kocsiban már kényelmesebb volt a székemben, ott jót aludtam. Amikor felébredtem, épp nagyon gyorsan mentünk az autóval és pár perc múltán meg is érkeztünk a faházhoz, ahol már jártam tavaly. A Boti, a Kriszti és a Zoli is ott voltak és a nagy kertben és a teraszon őrült klassz volt a Botival játszani. Sokat labdáztunk és kergetőztünk és keresztül-kasul összemászkáltam mindent (még a fenyő alá is bekukkantottam, amit apa nem támogatott, és őszintén szólva nem is túl kellemes hely, mert nagyon szúr...). A sok kúszás-mászásban eléggé elfáradtunk, úgyhogy jól esett egy kis vacsi: elemntünk egy helyre, ahol sokan üldögéltek és ettek-ittak, és én is kaptam anya töltött paprikájából, de a paradicsomos rész nem volt túl jó ötlet, mert én kiszedtem a számból és belekentem a ruhámba. Innentől apa inkább csak krumplit és husit adott kenyérkével. Mire hazaértünk, már eléggé elálmosodtam, alig vártam már a fürdést, ami itt megint a sárga kismedencében pancsizhattam, és képzeljétek, eljött velünk a kapitány a hajójával, meg a kedvenc könyvem és a halacska is... Nos a gyorsított masszázs és vacsora után szinte bezuhantam az ágyba és már aludtam is...

Milán