Milán blogja

Sajnos minden jónak vége van egyszer, így van ez ezzel a nyaralással is... Ma reggel megint készülődés, pakolászás, rohangászás, kocsiba-csomag-szuszakolás volt. Szerencsére azért ennyire nem siettünk haza, ugyanis még elmentünk egy új helyre strandolni, ahol szintén homokos volt a part, tehát ma is ki tudtam élni a vízben rohangászós (két- és négykézláb) és sarazós-homokozós hajlamaimat :) Kis alvás kivételével délutánig a vízben voltam végig és hol apa, hol anya próbált lépést tartani velem. Ez a strand is nagyon érdekes volt és szerencsére sokáig sekély volt a víz, ami nekem roppant fontos szempont, mert négykézláb hamar szembesülök azzal a problémával, hogy a térdig érő víz tulajdonképpen már "mély víz" ... Persze most se én dönthettem el, hogy meddig maradunk, de még indulás előtt kárpótlásképp bevágtam (egy falat kivételével) egy egész hot-dogot! Nem csoda: a sok mozgásban megéheztem... Most hazafelé velünk jöttek a Csilláék is és a kocsi szó szerint pukkadásig lett pakolva cuccokkal. Én is körbe lettem bástyázva, de úgy láttam, még én meg apa jártunk a legjobban, a többieknek kényelmetlenebb volt az útjuk (ami viszonylag gyors volt, én például el sem aludtam alatta). Estefelé lett mire hazaértünk, én megvacsoráztam, segítettem kipakolni anyáéknak és már el is jött a fürdés ideje, aztán a masszázs után nem kellett kétszer mondani, hogy hív az ágyikóm...

Milán

Szerencsére a jó idő tartósnak ígérkezik, tehát irány a Balaton! Ma visszamentünk arra a klassz strandra, ahol pár napja - még a rossz idő előtt - jártunk. Még a nagyon nagy napsütés előtt elmehettem sarazni és pancsolni és meg kell hogy mondjam, ez hatalmas élvezet ám! Imádok pancsolni, meg a sárral dobálózni és gyúrni meg lapátolni a vizes homokot! Sajnos dél előtt vissza kellett menni az árnyékba, de nem igazán tudtam egy helyben üldögélni (értehtő, nem?) és folyton próbáltam elszökni a Balcsihoz, de sajnos nem tudtam elég gyorsan iszkolni, pedig ma aztán alaposan gyakoroltam a járást... Időközben pedig megérkezett egy aranyos, Orsi nevű kislány a szüleivel, akik a Csilláék barátai. Az ebéddel pedig úgy jártam, hogy mire odaértünk a büféhez, a babakocsi álomba ringatott... Aludtam egy hát egy kicsit, és utána ebédeltem egy kis halat, nomeg apáék palacsintájából is kértem, természetesen. Apa pedig - ahogy megígérte - visszavitt a klassz homokos partra, ahol megint kedvemre pancsizhattam és homokozhattam, amíg a többiek azt a lapos műanyag tányér-szerű "frizbí" nevű dolgot dobálták egymásnak. Ezt én is kipróbáltam később, de valamiért nekem nem repült olyan messzire, pedig próbáltam utánozni a Csillát... A játék után (igen, sajnos megint visszavittek anyáék a sátorhelyünkhöz, pedig én még maradtom volna) ettem egy kicsit (össze is csokiztam magam és anyát - nem is kicsit!) játszottam apával és anyával, amíg a többiek elmentek vizibiciklizni. Nem sokkal később már csomagoltunk is, és visszamentünk a házhoz, ahol megfürödtünk, és elmentünk egy érdekes étterembe vacsizni, ahol egy nagyon magas és érdekes szobor volt a bejáratnál: egy lovag bácsi, karddal a kezében. No itt aztán mindenből kértem és végígettem mindent, amit kaptam: több féle krumplit, csirkehusit, kenyérkét és legfinomabbat: főtt kukoricát. Sajnos közben alaposan bekakiltam, és emiatt (meg már későre is járt) kissé nyűgössé váltam, de szerencsére közel voltunk és hamarosan visszaértünk. Gyors átöltözés után elköszöntem mindenkitől és már mentem is aludni.

Milán

Hát még ilyet! Ma olyan-de-olyan klassz helyen voltunk, hogy el se hinnétek!
Kicsit nehezen indult ugyan a reggel, de sütött a napocska (végre) és bár sokat autóztunk, de végül egy varázslatos helyre érkeztünk, ahol rengeteg medence és csúszda volt és közöttük sok-sok füves terület. Csúszdaparknak hívják állítólag az ilyen helyeket, és nekem nagyon tetszik! Kipróbálhattam több pancsolóhelyet és rengeteget csúszdázhattam a bébimedencében, ahol vízbe csobbanak a gyerekek (én is) a csúszda alján. Hát ez nagyon klassz volt, ide többször is visszajöttünk. De voltunk egy nagyobb medencében is, és egy olyanban is ami még bement a házba is (ahol összeismerkedtem nénikkel, akiket -természetesen- azonnal levettem a lábukról egy-egy mosollyal és gőgicséléssel...). Aludni mondjuk sajnos itt nem tudtam, részint a zajongás, részint a sok érdekes látnivaló miatt. Például néztem ahogy anyáék és a Csilla csúszdáznak azokon a hatalmas színes csúszdákon, és még repülőket is láttam le- és felszállni, mert mellettünk volt egy pici reptér. Szóval látnivaló az volt rendesen! El is pilledtem a nap végére - gondolhatjátok... Hazafelé el is szundítottam a kocsiban, és már majdnem visszaértünk mikor felébredtem. A házikóban vacsoráztam, fürödtem és már mentem is alukálni...

Milán

Sajnos ma is rossz idő volt, tehát ma sem tudtunk strandolni. Persze azért játszani lehet a nappaliban, ha esik, de jobb lenne kint rosszalkodni a parton... Na jó, azért nem voltunk egész nap a 4 fal között, mert például délelőtt elmentünk vásárolgatni, aztán játék, ebéd és egy kis szieszta következett. Délután pedig bementünk sétálni a városba. Na ez mondjuk azért jó volt, mert nagyon mozgalmas a sétálóutca és rengeteg sétáló van mindig. Mi is sétáltunk egy nagyot, és vacsoráztunk is (bár én nem voltam túl éhes). Ja, és képzeljétek, van itt egy pár igen érdekes játék, amik irtó gyorsan forognak, meg pörögnek, meg villognak és közben szól a zene és pár bátor ember bele mert ülni ezekbe... Hűűű. Mire hazaértünk, már egész sötét lett és egy kis utó-vacsi után mentem is fürdeni, meg aludni.

Milán

Hát ma nem aludtam túl sokáig, mert igencsak megéheztem, úgyhogy egy nagy adag tejpépet megettem reggelire, és a konyhában apa nagyon meglepődött, amikor mondtam, neki, hogy "apa"... Utána pedig játszottunk a nappaliban (eleinte csak apával és anyával, de aztán a Csilla és a Csaba is felkeltek, és utána velük is). Ma igencsak megváltozott az idő: tegnap éjjel kezdődött, akkor irtó nagy vihar volt itt: villámlott, dörgött és szakadt az eső. Ma pedig egész hűvös lett, és délelőtt egyszer vissza is kellett fordulni a sétából, mert megint eleredt az eső... Amikor elállt, újból elmentünk sétálni anyával és apával, és én kihasználtam az alkalmat és aludtam egy órácskát, amíg ringatott a babakocsi. Amikor felébredtem, apa kivett és karon vitt tovább, ami azért volt nagy szerencse, mert pont az orrunk előtt futkározott egy aranyos kis mókus, és így egész közel tudtunk menni hozzá. Milyen ügyesen mászik fára egy mókus! Nahát! Nagyon érdekes volt ilyen közelről nézni! Alighogy visszaértünk, már indultunk is autóval ebédelni a sétálóutcába egy igencsak érdekes étterembe, ahol sok fura, de szép dolog volt: az utcán például két nagyon szép régi amerikai autó áll, és bent is érdekes tárgyak voltak: például három nagy ventillátor volt a plafonon (jé! ilyen is van?), egy flipper nevű játék, színes neonreklámok és furcsa ülések. Ja és egy "rákendroll" nevű zene szólt. Azért a kaja jó volt, én sok sült krumlit kaptam és a szomszéd boxban ülő furcsa nyelven beszélő nénikkel is összeismerkedtem :) Amikor hazaértünk, én mentem aludni, mert már kicsit elálmosodtam... Jó sokat aludhattam, mert egész sötét volt már amikor felkeltem. Fürdés után ettem egy kis halat, és utána játszottunk a nappaliban. A Csilla és apa még bábozott is nekem... Már-már úgy tűnt, ez lesz az esti program, de elállt az eső, mi pedig hipp-hopp összerámoltuk a játékokat, felöltöztünk, és bementünk a sétálóutcába mászkálni. Díjaztam az ötletet, mert nagyon tetszett a nyüzsgés, meg a sok lámpa! Pláne, hogy még palacsintázni is beültünk egy palacsintázóba és én is kaptam belőle. Még sétáltunk volna szerintem, amikor megint el kezdett cseperegni, mi pedig visszasiettünk a kocsihoz, hazamentünk és lefeküdtünk aludni, mert már nagyon későre járt...

Milán

No, ma már egy kicsit tovább tudtam aludni, és reggelire egy nagy tányér tejberizst be is nyomtam, de sajnos ma nem mentünk arra a klassz strandra, mint tegnap, mert kicsit hűvösebb lett az időjárás. Azért szerencsére nem volt hideg, így aztán elmentünk egy jó nagyot sétálni a Csillával és anyával a Balatonparton itt a közelben. A séta alatt én aludtam is egy kicsit, és kajálás után még játszottam apával a szobában, amíg el nem menünk ebédelni. Ma egy közeli étterembe sétáltunk el, ahol egy klassz széket is kaptam, így egy magasságban lehettem végre a nagyokkal és két felől tudott etetni a Csilla és anya. Sőt, képzeljétek, az egyik pincér néninek annyira tetszettem, hogy hozott nekem fincsi ostyarudacskákat is desszertnek! Már a házikóhoz visszafelé sétálva kezdtem elálmosodni, úgyhogy apáék átöltöztettek és beraktak az ágyikómba, ahol még kicsit forgolódtam, de aztán csak-csak elaludtam... Ébredés után ettem egy kicsit, aztán anya és apa kivitt labdázni a kertbe, ami igen jó ötlet volt a részéről :) A nagy labdázás meg focizás után mentem fürdeni és a masszázs után - mivel még korán volt - játszhattam kicsit apával (ugyanis anya, és a Csilláék elmentek valami zenés színházba, vagy mi a szösz). Amikor este lett, apa adott vacsit, közben a kedvenc könyvecskémből tanultam pár tárgy nevét, és mivel anya még nem ért vissza, ezért apa mesélt nekem és tett le az ágyacskába aludni...

Milán

Reggel a szokásos időben keltem, pedig nem volt könnyű az új helyen elaludni, pláne, hogy a szobában zúgott egy hűtő - amíg apa ki nem kapcsolta. Utána már jobb volt... Szóval a reggeli után felkerekedtünk, és elmentünk a Balcsihoz egy agy-nagy strandra! Nagyon klassz helyre mentünk, mert mászkálhattam a fűben, labdázhattam is, és az ebéd utáni kis szieszta után lementünk a partra, ahol őrületesen jól éreztem magam, ugyanis homokos itt a part, tehát lehet ezerrel homokozni. Sőt! Mivel itt a nagy víz is, ezért igazándiból nem is homokoztam, hanem saraztam egy nagyot... Ez ám a mulatság a javából! Órákig tudtam volna itt játszani: lapátolni, pancsolni, kézzel markolászni a homokot... Hűűűűű. Sajnos nem lehetett addig maradni, amíg én szerettem volna, mert nagyon sütött közben a napocska, ezért egy zuhanyozás után visszamentünk a fűbe játszani, aztán nem sokkal később sajnos elkezdett beborulni, sőt cseperegni kezdett az eső, mi pedig kaptuk magunkat és visszaindultunk a házba. Amikor visszaértünk, anyáék elmentek pelust venni nekem, mert tegnap rosszat vettek, és a Csilla olyan ügyesen tili-tolizott a babakocsiban, hogy jól bealudtam... Ébredés után kicsit módosult a napirend, mert megfürödtem, és utána mentünk vacsizni. Az étterem mellett irtó klassz labdák voltak, de sajnos hiába sírtam és vittem oda anyát is, apát is, egyet se vettek nekem... Kár... Azért a vacsi finom volt, bár a vége felé kicsit már nyűgös lettem, mert későre járt. Szerencsére nem kellett sokáig nyűglődnöm, és már indultunk is haza, ahol már olyan álmos voltam, hogy hipp-hopp elaludtam...

Milán

Nocsak! A mai reggel nem a szokásos volt... A reggeli még igen, apa adott fincsi tejpépet, de utána nagy készülődés, meg bőröndök, táskák fogadtak a nagyszobában (én meg mentem a járókába, amíg anyáék pakoltak, meg a halacskáknak apa vizet hozott, meg anya vasalt. Állítólag megyünk a balcsira a Csillával és a Csabával!

Nos, tízórai után tényleg elindultunk... A kocsiban apa megengedte, hogy az ő ülésén rosszalkodjak, amíg anyára vártunk a Csabáékkal együtt, aztán elindultunk a balcsira. Én úgy döntöttem, hogy mivel elég uncsi az út, inkább alszom egyet... Amikor felébredtem, már meg is érkeztünk. Egy egész kis házikóba költöztünk be, és a nagyszobát birtokba is vehettem, és egy kis játszás után elmentünk sétálni egy nagyot. Először lesétáltunk a nagy vízhez (de épp csak a lábacskámat márthattam bele, és már mentünk is tovább sajnos) és egy szép szállodát is megnéztünk belülről, no és ami a legjobb volt: elsétáltunk a kikötőhöz, ahol épp kikötött egy hajó, és még megnéztünk pár szép kis vitorlást... Vásárolni is elmentünk, de ez már kevésbé kötött le, igazság szerint már kezdtem megéhezni és a délutáni alvást is kihagytam, mert nem tudtam itt az ismeretlen helyen egy új ágyban elaludni... Amikor visszaértünk, előbb ettem egy kis pulykahusis babételt, és utána elmentünk étterembe, ahol kicsit rosszalkodtam ugyan, de azért kaptam nagyon fincsi kaját a Csilla husijából és anya kajájából is. Visszaérve a házikóhoz, már igen-igen álmos voltam, úgyhogy gyors fürdés és masszázs után már mentem is aludni.

Milán