Milán blogja

Sajnos a mai nappal véget ért a síelés :(  Reggelizés után még játszhattunk ugyan kicsit, de apáék sorra pakolták (pontosabban inkább tömködték...) a bőröndöket és táskákat a kocsikba. Tíz órakor el kellett hagyni a házat, és indultunk haza... Most valahogy mintha gyorsabban mentünk volna, én legalábbis úgy éreztem, egész hamar hazaértünk (igaz most csak egy kisebb Billa közértnél álltunk meg, nem úgy mint idefelé). Én útközben dévédéztem és a "laptopommal" játszottam és persze aludni nem volt kedvem... Viszont most is megszámoltam a "szélforgókat" : szerintem 567 darabot láttunk (apa szerint kevesebbet, de őneki biztos nem olyan jó már a szeme!)
Előbb persze a Mamát vittük haza és pont akkor ért oda a Dédi és az Ani a Dömével, úgyhogy neki is integettem, aztán mi is hazajöttünk. Amíg apa jópár fordulóval felcipekedett, anya meg kipakolt, addig én persze egyedül voltam kénytelen játszani, aztán pizzát vacsoráztunk és akárhogy is próbálkoztam, nyolckor menni kellett fürdeni és utána aludni...

Milán

Reggel elkezdett nagyon havazni, de sajnos hamar abbahagyta a felhő a havazást, így ma sem lesz sajnos síelés, mert ahhoz ez a pár centi hó kevés :(
De sebaj! Elmentünk seggcsúszkázni, méghozzá egy kék sípálya közepére, ahol a fák megvédtek minket a széltől. Itt volt egy jó kis meredek szakasz, na ott aztán lehetett irtó gyorsan lecsúszni! Fantasztikusan jó volt és egész belejöttem a csúszkálásba, úgyhogy a vége felé már irtó messzire és irtó gyorsan le tudtam csúszni :)
Ebédidőig csúszkáltunk és annyira éhes lettem, hogy két szelet húst bevágtam ebédre! Én ettem a legjobban, úgyhogy választhattam édességet is, ami egy kindertojás lett :)
A délutáni alvás után az a remek ötlete támadt apának,  hogy ismét menjünk el csúszkálni. A Kriszti pedig kitalálta, hogy amerre tegnapelőtt sétáltunk, arra felé van egy jó kis lejtő, így odasétáltunk. Ez a hely még a délelőttinél is jobb volt! Ez is egy sípálya része volt, de mivel a pályák napok óta zárva vannak, ezért a miénk volt az egész! Őrült jókat csúszkáztunk ismét és jó sokáig ott is maradtunk, mert megvártuk a Zoliékat, akik gyalog már korábban felmentek a hegyre síelni (mivel a liftek nem jártak...). Nagyon jól éreztük magunkat és irtóra elfáradtunk, úgyhogy hazaérve rögtön levettük az átázott ruhákat és mentünk kicsit szaunázni, majd pedig zuhanyozni és utána vacsoráztunk is.
Estig még játszottunk és rajzolgattunk, de ma nem maradhattunk fenn sokáig, mivel apáék nem kártyáztak - ugyanis holnap reggel indulunk haza...  :(

Milán

Reggel korán keltünk, de a mai nap sem tudtunk sajnos síelni menni :( Hiába esett este valami havaseső féle, csupa latyak lett csak tőle még jobban minden... Azért délelőtt elmentünk a sípályákhoz körülnézni, de álltak a felvonók és senki nem volt ott rajtunk kívül... Sebaj, ha már ott voltunk, akkor a hütte mögötti dombról csúszkáltunk amíg teljesen át nem áztunk (ismét). Annyira vizes lett a hármónk ruhája, hogy apa inkább beüzemelte hamar a mosógépet és abba kimosatta és kicentrifugáztatta mindet, mert amúgy csavarni lehetett belőlük a havas latyakot :) Mivel jól kifárasztott a csúszkálás (na nem lefelé, hanem inkább felfelé volt fárasztó a domb...) ezért jól esett már az ebéd: sajtleves bogyókkal és husi krumplipürével. Picit még játszhattunk, aztán mentünk aludni. Amikor pedig felébredtem, hamar felöltöztünk és a Krisztiék után indultunk, ők ugyanis már korábban elindultak a környékre kicsit körülnézni. Találkoztunk is velük, de ők már visszafelé tartottak, de azért a Boti inkább velünk jött tovább: Mi is megnéztük a házak feletti út túloldalán a kilátást, ami szép volt, de olyan viharos szél fújt, hogy majdenm ledöntött minket a lábunkról! Háttal kellett a szélnek menni, különben alig kaptam levegőt! Alighogy visszaértünk, már ismét öltöztünk is, ugyanis átmentünk a 16-os házba a Manóékhoz, ahol az emeleten diavetítés volt. Én két mesét végignéztem, de aztán inkább én (is) lementem a földszintre a Botiékkal ökörködni. Kaptunk enni irtó finom kókuszos sütit is, na abból belakmároztam :)
Estig ott maradtunk így aztán amikor hazaértünk már csak egy keveset játszottunk, aztán mentünk sorban fürdeni és esti mese gyanánt ma is megnéztünk hármasban pár rajzfilmet amíg apáék odalent kártyáztak, aztán menni kellett sajnos aludni...

Milán

Sajnos a tegnap esti havaseső átváltott tisztán eső üzemmódba - magyarán esett és esett és esett... A síelésnek így lőttek - állítólag szakadó esőben már tényleg nem élmény... Kár, mert mára lett betervezve, hogy felmegyünk a nagy sífelvonóval a hegy tetejére és én is onnan jövök le :( De nem sokáig bánkódtunk, hanem inkább felkerekedtünk és autóval elmentünk Graz-ba a nagy bevásárlóközpontba, ahol elköltöttük a zsebpénzünket :)) Vettünk egy halom játékot, úgyhogy amikor visszaértünk a házikóba és mindent kinyitottunk és szétszedtünk, akkor tisztára karácsony volt: mindenfelé játékok voltak! Estig le se lehetett minket állítani, mindennel játszottunk és persze egymás játékait is megnéztük és kipróbáltuk, épp csak vacsorázni ültünk le pár percre... Szerencsére ma ráadásul jó sokáig fenn is lehettünk, mert míg mi (Anna, Boti és én) az emeleten rajzfilmeket néztünk, addig apáék odalenn elkezdtek kártyázni és ennek köszönhetően fél tízkor zavartak csak minket ágyba egy gyors zuhanyozást követően :)

Milán

Ma is hasonló volt a menetrend, mint tegnap: reggeli után anyáék elmentek selni, mi pedig kicsit később utánuk mentünk. Ma már nagyon jól ment a síelés! A lifttel egyedül fel tudok már menni (na mondjuk a ki- és beszállás kicsit körülményes nekem) és le is tudok siklani. A hóeke már nagyon jól meg és kicsit kanyarodni is próbálgatok... Jópárszor lesíeltem, aztán visszamentünk mindannyian a házhoz, átöltöztünk és még kicsit a játszótéren is voltunk, amíg az ebéd készült. Az ebéd pedig fincsi milánói volt sok sajttal :) Utána mentünk aludni, hogy délutánra kipihenjük magunkat... Ébredés után mégse mentünk síelni, mert egyre rosszabb a pályák állapota, amikor visszajöttek apáék, azt mondták, hogy már ők se tudtak jól síelni, olyan kevés és kásás már a hó sajnos. Így aztán inkább elmentünk egyet kirándulni. Ez is nagyon klassz volt, csak irtó fárasztó... de láttunk aranyos kis patakokat és ratrakokat is, nomeg egy csomót hógolyóztunk és dobálóztunk :) Mire hazaértünk, csurom vizesek voltunk mindannyian, úgyhogy hamar beültünk a jó forró szaunába és le is zuhanyoztunk utána. Mire leértünk a földszintre, már a Kriszti meg is főzte a vacsorát: virslihalmokat. Estig még egy csomót játszottunk a Botival az angolozós játékommal és kisvakondot is néztünk dévdéről.

Milán

Ma egy kicsit tovább aludtunk, mivel nem tombolt odakinn szélvihar az éjjel, nem úgy mint tegnap... Reggeli után én a Mamával és Annával még kicsit a házban maradtam, de a többiek előrementek síelni. Kicsivel később mi is utánuk mentünk, de akkor nagyon leszidott a mama, amikor amíg ő kidobta a szemetet a tárolóba, addig én előresétáltam egyedül a hüttéig majdnem... Pedig én már ismerem ám az utat! És a füvön mentem, nem is az úttesten... Na mindegy, állítólag ez butaság volt és a mama mellett kellett volna végig jönnöm. Szóval végül odaértünk a síliftek aljához és pont akkor csúszott arra apa és anya, úgyhogy együtt mentünk tovább a kis pályához, ahol apa felváltva velem és az Annával csúszott le és a hóekés lejövetelt gyakoroltuk, amíg meg nem éheztünk, mert akkor már mentünk volna vissza szívesen a házikóba ebédelni.Ekkor ért oda a Boti és a Zoli is (a Kriszti már kicsit korábban odajött), úgyhogy végül mindenki visszajött a házba és ebédeltünk finom brokkoli krémlevest bogyókkal. A második töltött káposzta lett volna, de azt csak a felnőttek ettek, mi gyerekek inkább mentünk kicsit aludni...

Délután visszasétáltunk a sípályákhoz és előbb apa próbált a kis pályán okítani, de hisztis kedvemben talált, így végül anyával két oldalról közrefogtak és apa síbotját előttem keresztben tartva én abba kapaszkodva lejöttünk. Így egész jó volt, de igazándiból utána a Kriszti talált ki jobbat: jött mellettem és én egyedül felmentem a felvonóval, utána pedig előttem háttal lesiklott velem és így egész ügyesen meg tudtam állni hóekében amikor ő mondta. Ezt kétszer meg is ismételtük. Apáék nagyon meglepődtek, milyen ügyes vagyok ám, ha nem "kell" nekik hisztizni... Amikor a Botiék is odacsúsztak, lecsatoltunk és jópárszor lecsúsztunk a fenékcsúszkákkal is és persze megint csurom vizesek lettünk, úgyhogy a házban átöltöztünk és elsétáltunk pár házzal arrébb a kis játszótérre, ahol van pár jópofa játék. Sokáig hintáztunk, aztán visszajöttünk a házikóba és játszottunk, vacsoráztunk és ismét játszottunk. Közben átjöttek páran a Zoli ismerősei közül a 16-osból és átjött a Manóka nevű kisfiú is kicsit játszani. Sajnos este, amikor ők hazamentek, akkor nekünk is menni kellett zuhanyozni (hárman egyszerre zuhanyoztunk!) és aludni. Esti mesének még megnézhettem két Bogyó és Babócát a kis dévédén.

Milán

Reggel jó korán keltem - így aztán apa is... De mikor lementünk a földszintre, a Boti és a Mama már szintén fent voltak, úgyhogy végülis nem mi keltünk elsőnek... Reggeli után sorra jöttek le a többiek is, mi pedig addig játszottunk a nappaliban. Kilenc órakor indulnak a sífelvonók, úgyhogy addigra felöltöztünk és odasétáltunk a hüttéhez, a bébipályához. Párszor lecsúsztam apával, de egyedül még nem tudok, mert a fékezés nem megy még "üzembiztosan", de a sílift felfelé már egész ügyesen megy. Pár óra után az Annával és a Mamával visszamentünk a házba, mert a Mama elkezdte az ebédet csinálni, hogy mire mindenki visszaért délben a síelésből, addigra kész legyen a finom brokkoli krémleves :) Evés után én és Annipanni elmentünk aludni, és együtt is keltünk, mivel Anna mindig sírva ébred... Sebaj, délután még Apáék mentek egy kicsit síelni, de én fáradt voltam, úgyhogy mi csak elkísértük őket a hüttéig és kicsit néztük a síelőket, aztán beültünk forró csokit inni tejszínhabbal :) Hú de fincsi volt! Közben anyáék is odajöttek, mert négykor leállnak a síliftek, úgyhogy visszasétáltunk a házikóhoz és estig folyamatosan ment a játék, csak vacsorázni ültünk le. Kicsit később elkísértem a Krisztiéket a 16-os házhoz, a Zoli barátaiékhoz, és szerencsére vittünk csúszkát is, mert a ház mellett egy nagy dombról tudtuk irtó jókat csúszkálni. Sajnos közben tetőtől talpig csurom vizesek lettünk, mert kicsit kásás volt már a hó (de mit érdekelt ez minket...), úgyhogy a Kriszti visszavitt minket a mi házunkhoz és mivel addigra apa bekapcsolta a szaunát, ott jó meleg volt már, úgyhogy ott felmelegedtünk hamar. Estig még persze rengeteget játszottunk a Botival, de fürdés után ő felment aludni, így én Annával néztem meg pár Bogyó és Babóca epizódot a kis dévédén még lefekvés előtt.

Milán

Reggel mindenki korán kelt és nagy készülődés és pakolás közepette elindultunk síelni: apa előbb levitt három adag bőröndöt és más cuccokat és még együtt is vittünk jó sokat amikor lementünk a kocsihoz. Apa kölcsönkapott egy szép nagy autót, de még ennek is tele lett a csomagtartója, és még a Kati mama is jött... Ő is hozott még pedig pár táskát... Szóval igencsak megpakolt autóval átmentünk a Krisztiékhez és ők is bebapoktak az ő autójukba és indultunk is már, mert hosszú az út...A határ után megálltunk egy hatalmas bevásárlóközpontnál, ahol mi a játszótéren (nagyon klassz volt!) elvoltunk, amíg a felnőttek vásárolgattak, aztán indultunk tovább, de már többször nem álltunk meg, csak a hegyen a faházaknál egy Weinebene nevű helyen. Én útközben sokat játszottam, de nem aludtam egy cseppet se...A faházba elsőnek a játékokat hoztuk be, hogy mi tudjunk már játszani a Botiékkal amíg a felnőttek kipakoltak.  Amúgy nagyon szép kis faházban fogunk lakni! Amíg még világos volt, elmentünk kicsit körülnézni és láttunk ratrakot is! Hamar besötétedett, úgyhogy visszajöttünk vacsorázni és játszani. Estig már más nem is történt, de kilenckor menni kellett sajnos zuhanyozni és aludni...

Milán