Milán blogja

Sajnos ma nem volt elég jó idő ahhoz, hogy kajakozzunk, így ma is kirándultunk egy kicsit:
Esztergomba mentünk, és még a Bazilika tetejére is felmentünk! A Krisztiék megszámolták és 400 lépcsőfok visz fel, egy szűk, csigalépcsőn. De a látványért megéri! Tisztán át lehet látni Szlovákiába is és körbe egész Esztergomot és a Dunát, a hidat, mindent. Nagyon szép!
Ma egy pizzériában ebédeltünk, némi félreértés okán szalámis pizzát kaptam sonkás helyett, de ez is finom volt. Hazafelé pedig lekanyarodtunk az Ipolyhoz, ahol egy klassz helyen hatalmas fák voltak kidőlve és lehetett rajtuk tornázni :)
Miután visszaértünk a házba, egy kis pihenés után a Krisztivel és a Botival felsétáltunk a közeli rétre, ami szuper hely. A rét maga is klassz, de vannak szalmabálák is és azokkal jókat lehet szórakozni :)

Milán

Mára egy könnyed fél napos program lett tervezve:  (És a 'tervezve' szó itt a fontos)
Reggeli után a fél tizenegyes kőrhajóval Visegrádra mentünk. A hajóról láttuk a tegnapi kirándulásról a barlangokat, és amúgy nagyon szép volt a látvány. (A terv szerint a délután két órásival jövünk majd vissza)
Ismét fel a kaptatón, izomlázzal a Várhoz, de jó drága ám a belépő! Akkor már inkább itt a bobpálya, költsük inkább arra...!
Az első két csúszás után eleredt az eső, de azért a megvett 10-es bérletet persze lehasználtuk! Esőben azért elég kemény volt...  csakhogy közben a hajó itt hagyott minket!
Így akkor már meg is ebédeltünk Visegrádon. Én egy "retro" hotdogot kértem és nagyon finom volt.
Hajó már nem megy több! Szuper!
Séta a komphoz, ami átvisz Nagymarosra. Ott szembesültünk hogy kőomlás miatt nem jár a vonat csak pótló busz. Ahhoz viszont egy megállót vonatozni kell. Tehát fel a vonatra. Át a buszra. Le a buszról és irány a kocsi!
Így a mai pihentető nap is elég fárasztó lett, de sebaj, jól éreztük magunkat. 

Milán

Reggelire nutellás gofrit ettünk, hogy legyen energiánk, aztán bekentük magunkat naptejjel, szúnyogriasztóval (ami működött is), és mentünk túrázni. Az út eleje a leírás szerint "nehéz", de akkor milyen aminek nem csak az eleje nehéz? Végig felfelé úgy kellett menni mint Michael Jackson, lefelé meg csúszkálva kellett, szinte semmi egyenes szakasz nem volt! Az egyik átjáróban egy kis aranyos pele üldögélt a magasban egy kövön, de láttunk egy csomó hőscincér bogarat is. A kilátóból itt is mondjuk csodaszép volt a látvány. Innen egy barlanghoz mentünk, ahol rengeteg gyíkot láttunk és onnan is szép volt a kilátás és még a fellegvárat is lehetett látni.
Három után értünk vissza a hegy aljába és ebédeltünk egy szinte kocsma jellegű helyen, ahol ennek ellenére nagyon finom volt az étel, például mandulás bundás rántott hús volt, amiből egy nagy tállal kértünk és mindenki azt evett.
Innen hazajöttünk és pihentünk, gogoztunk, vacsoráztunk  tükörtojást és sült virslit. 
Jól elfáradtunk!

Milán

Tök, jó, irány Zebegény!
Reggel még hajat mostam, ittam egy kakaót és már jöttek is értem a Krisztiék: az Annával, a Tarával és a Botival. Mivel hamar odaértünk, előbb ebédeltünk, és utána vettük át a szállást. Lepakoltunk és már mentünk is kirándulni a környékre, a kilátóhoz. Jó trükkös ösvények voltak, itt-ott csalánossal... A kilátóból is nagyon szép a látvány, de a szállásunkról se kutya! Az emeleti ablakból is rá lehet látni a Dunakanyarra.
Vacsorára a Gábor is idejött és segített vacsit készíteni, mert a közeli étterem teltházas volt, így a szálláson sütöttünk például grill virslit és steak-et, meg tojást. Finom volt.
Utána gogo-t játszottunk, ami a "kis bábuk egymásnak lökése" játék valójában, csak mi hívjuk így, két csapatban és képzeljétek, a lányok nyertek ellenünk! Pedig ők most játszottak ilyet életükben először! Mázlisták voltak... Aztán este még játszottunk a wizzard-al is.

Milán