Fél hétkor keltünk, lezuhanyoztam egy fertőtlenítős szerrel és fogmosás után szájvízzel is kellett öblögetnem, aztán apa segített beöltözni a zöld műtéti lepelbe. Eléggé szomjas voltam, de nem szabad inni, viszont kaptam egy nyugtató tablettát, azt két korty vízzel bevehettem, és már ennyi is jól esett. Utána vártunk a szobánkban, és picit el is bóbiskoltam, aztán jött a reggeli vizitkor a doktor úr, és szinte rögtön a beteghordó, aki egy ágyon felvitt a negyedikre a műtőbe. Apa sajnos csak idáig jöhetett velem, innen már a steril részre kerültem és vártam a műtétre...
A műtétre nyilván nem emlékszem, hiszen aludtam, és utána sem sok mindenre, így apa elmesélése következik:
Fél háromkor jött ki a műtőből a doktor úr, és örömmel mondta, hogy a műtét jól sikerült, még a becsültnél kevesebbet is kellett csavarozni egy csigolyával és a bordáim is maguktól a helyükre kerültek amint kiegyenesítették a gerincem, ami a jó hír. Picit rossz, hogy relatíve sok vért vesztettem, de csak egy egység idegen vért kaptam, mert a sajátomat is vissza tudták adni. A műtőből az intenzívre kerültem megfigyelésre és apa is utánam jött amint lehetett, aztán anya is. Addigra már kicsit jobban voltam, de még elég kába és kaptam a fájdalomcsillapítókat is, úgyhogy apáék nem maradtak sokáig, hogy tudjak aludni minél többet, ma úgysincs más feladatom (csak a szám teljesen ki van száradva, és még nem ihatok, ez zavar leginkább).
Milán
