Milán blogja

Reggel irtó korán keltem, de magamtól, nem is kellett kelteni, mert olyan izgatott voltam már az utazás miatt. Én hipp-hopp el is készültem, de anyáék sokat szöszmötöltek, pakolásztak, csomagokat rendezgettek meg ilyenek. Végül azért csak elindultunk és még a ház elõtt a Kti mamától is elköszöntünk. A Klári mamát pedig a Fradi pályánál vettük fel és már indultunk is! Attól eltekintve, hogy irtó irtó sokat autóztunk, végülis egész jól eltelt az idõ, ugyanis párszor megálltunk pihenni, vécére menni és egyszer egy mekiben is ebédelni. De a legjobb, ami még a sok szélforgónál is jobb volt, hogy megnézhettem két Toy Story-t is a kis dévédén! Ma nem volt érvényben a tízperces szabály az út alatt :)
Végül fél háromkor megérkeztünk Pfaffenhofen-be a Klári mama testvéréhez, akit Katinak hívnak mint a Kati mamát. Nagyon örültek nekünk, csak én senkit nem ismertem, ezért eleinte nem tudtam ki kicsoda... Ott volt ugyanis a Kati néni, a Dzseni, aki az õ lánya és az õ gyerekei: a Szemi (igazából nem így hívják, hanem Szamantának, csak ez a beceneve) és a Márk. Késõbb átjött a Tibi bácsi is, aki a Kati volt férje és a Stefán, aki a Dzseni barátja és õ inkább csak németül tud és elsõre picit ijesztõ volt, mert nagyon nagy bácsi és kopasz és tele van tetoválásokkal, de amúgy egész kedves és cseppet sem olyan, mint ahogy kinéz. Ja közben elmentünk átvenni a panziót, ahol lakni fogunk és miután kirámoltunk, visszamentünk a Katiékhoz és estig ott maradtunk. Én egész összebarátkoztam a Szemivel mivel kiderült, hogy vele is lehet majdnem olyan jókat butáskodni, mint a Botival. Vacsora után még kicsit rosszalkodhattunk, aztán visszamentünk a panzióba és fürdés után még egy kisvakondot ugyan megnézhettem, de aztán már mentem is aludni.
Milán