Érdekes volt az első este itt, a nagy házban, ugyanis nem lett meg a fenti rész kulcsa, ezért kicsit zsúfoltan kellett megoldani az alvást, de nem volt semmi probléma végülis: mi összetoltuk a két ágyat és abban aludtunk hárman, a Boti kint aludt a Mamával a nappaliban és a Krisztiék is úgy aludtak, mint mi. Reggel aztán apa kigondolta, hogy hoz nekünk finomságokat a közértből, de sajnos én nem tudtam vele menni, mert még nem tudok biciklizni és ő pedig bringával ment... Végül a Kriszti kisérte el az Annával, és hoztak sokféle péksütit, amiből én a fánkokra szavaztam és azt ettem, teával. Utána egész délelőtt a kertben játszottunk a Botiékkal, igaz, hogy én nem mentem be a medencébe, csak ők, mert nekem még fáj a tegnapi sebem... Délben a teraszon ebédeltünk - pechemre a Zoli ült mellém és ezért egy csomó hs kellett ennem a pörköltből - de utána kaptunk 1-1 színes jégkrémet. Klassz! Koradélután menni kellett aludni (a szobában kellemes hűvös az idő, nem úgy mint odakinn a napon...). Persze nem aludtam, csak csendben feküdtem pár órát, aztán felkelhettem és némi rábeszélés után kipróbáltam a medencét is: na ez tényleg olyan klassz, hogy nem is akartam kijönni egész délután! Közben megérkeztek a Zoliék barátai - a Sanyikáék - egy kislánnyal és egy kisfiúval és ők is játszottak velünk, aztán már késő délután lett, amikor mindenki autóba ült és elmentünk a Sándor étterembe. Erre vártam már két éve... Jót csúszdáztunk és jó sokat ettem. Este lett mire mindenki megvacsorázott, aztán még hazafelé megálltunk pár pillanatra a Balatonparton, de annyi volt a szúnyog, hogy gyorsan inkább visszajöttünk a házba, ahol fürdés után már mentem is aludni.
Milán
