Hát amilyen nehezen indult a nap, végül olyan mozgalmas lett... De kezdjük az elején: hajnalban és reggel is felébredtem és nem találtam a cumimat, de anya vagy apa megtalálta mindig és így visszaaludtam, méghozzá elég alaposan... A reggeli inkább már tízórai lett, ami után játszottunk apával, közben anya tornázott is és ebédre halászlé volt, és átjött a Mama, aki levitt kicsit a játszótérre, amíg apa csinált valami finom illatú kaját és anya is erősen készülődött valamivel. Amikor visszaértünk a Mamával a klassz kis játszótérről, ahol kirohangálhattam és kibújócskázhattam magam, apa adott abból a finomságból, aminek mákos guba a neve és tényleg fincsi volt. Utána én mentem aludni és mire felébredtem, a Jézuska tök szépre feldíszítette a fánkat! Egy csomó kis lámpa világít rajta és csupa ezüstöt és bordó csillogás. Nagyon klassz! De alig tudtam a fával foglalkozni, mert már öltöztünk is és előbb felvittünk a Mamához pár cuccot, aztán innen átsétáltunk a 
dédiékhez, ahol már vártak ránk sokan: a Dédi és az Ani, a Kriszti, a Boti és a Zoli, az Eti és az Anita. De a lényeg, hogy a Boti is ott volt és egész addig irtó jót rohangáltunk, amíg meg nem csúsztam egy kanyarban és zsupsz! irtó nagyot tanyáztam és nagyon bevertem a kobakom! Még púp is nőtt rá! Juj juj juj... szerencsére hamar elmúlt a fájdalom és tudtam tovább játszani, főleg mivel közben mindenki ajándékokat kezdett osztogatni és mi is kaptunk a Botival egy csomó könyvet és játékot. Én például egy kukás autót kis kukával! De klassz! Persze a sütikből és a csokikból is faltunk rendesen, úgyhogy amikor hazasétáltunk (és tényleg sétálhattam! fogtam a Mama és apa kezét, de nagyon ügyesen sétáltam velük) és a Mama sütött finomságokat és mindenki leült a 
nagy asztalhoz, akkor mi a Botival már nem ettünk olyan sokat mint azt az apák és anyák szerették volna... De azért mi irtó nagyot játszottunk és rohangáltunk a Botival és megint kaptunk egy csomó ajándékot: szép játékokat és én a Mamától kicsi felmosó cuccot és lapátot seprűvel. Na ezt azonnal el is avattuk a Botival, de aztán nekik sajnos haza kellett már menni és én is már eléggé elálmosodtam, úgyhogy mentem is fürdeni és aludni...
Milán
