Éjjel háromkor kérnem kellett extra fájdalomcsillapítót, addigra kiment belőlem az esti adag, de amúgy nem volt annyira vészes, csak aludni nem tudtam már onnan olyan jól sajnos. Reggel dupla vizit is volt, és rögtön utána a kedves intenzíves nővér jött és átkötözött egy nagyon menő vízálló kötéssel, aztán apával játszottunk és tévéztünk, dél tájban pedig egy új gyógytornász néni jött és vele tornáztam, és ma kipróbáltuk, hogy tudok-e lépcsőzni (tudok!). Mivel ilyen jól megy már a járás, később lementem apával a büfébe, mert ebédre már megint nem azt kaptam, amit kértünk, hanem én is tökfőzeléket (brrr), és gondoltam egy melegszendvics jól esne, de sajnos hiába kocsikáztunk le, a melegszendvics már elfogyott (na jó, egy brownie-t azért kértem vacsorára...). Visszaérve a szobánkba azért már eléggé elfáradtam, úgyhogy lefeküdtem pihenni, és közben apa kikönyörögte a konyhásoknál, hogy cseréljék ki a főzeléket rántott húsra :)
Ebéd után ismét eljött a pszichológus doktor úr és sokat beszélgettünk, aztán nemsokára jött anya is látogatóba ötkor és vele is elsétáltam az automatához egy forró csokit venni - méghozzá a járókeret nélkül!
Előtte - utána telefonozgattam és apával Geoguessr!-eztem (mindketten telefonnal, hogy ne legyen előny a laptop nagyobb képernyője). Az egyik tüdő-gyakorlás közben sajnos kipukkant a kesztyűbedudálósom, de apa csinált egy új kesztyűből egy másikat, ami még nehezebb egyenlőre, de ezt is piszkosul fel tudom már fújni :)
Vacsira megettem a délben vett narancsos brownie-t és nagyon finom volt! Ó és még egy fontos dolog: délután gyakorlatilag nem fájt a hátam, csak ha sokat ültem, amúgy csak alig-alig!
Estefelé benézett hozzánk a Márkus doktor úr és elmondta, hogy mi a terv a jövőre nézve és jó hír, hogy nem kell varratszedés sem, mert olyan cérnát használt, mint a plasztikai sebészek, tehát fel fog szívódni magától. Tök menő! Utána tévéztünk és zuhanyoztam is, végre nem kellett leragasztani a hátam, mert vízálló (és nagyon menőn néz ki!) az új sebkötésem. Kilenckor befejeztük azt a játékot (a papírcetlis-mondatkészítőst) amit a műtét előtti este hagytunk abba, és épp jókor ért véget, mert aztán kezdődött a Hotel Margaret :)
Milán
Tegnap este az utolsó granült is kiszedték belőlem, mert már régi volt, és ma reggel választhattam, hogy visszatesznek erre a két napra egy újat, vagy inkább tablettában veszem be a fájdalomcsillapítókat... olyan apró tabletta is van, hogy ez nem is volt kérdés: inkább ez, mint a szurkálás... Délelőtt tornáztam és sétáltam apával a folyosón, ami most már nagyon jólmegy amúgy! Ma is délelőtt jött anya, neki is megmutattam milyen jól tudok már járni, ülni meg minden, és a mai ebéd nem annyira ízlett, ezért kértem anyát, hogy a közeli kínaiból hozzon ebédet, amit később félig megettem, a másik felét vacsorára eltettük. Miután anya elment, apával elmentünk az automatához és vettünk forró csokit, ha már sétálgattunk :) Délután megnéztük a Forma-2 futamot és rögtön utána lezuhanyozott apa, mert jött a nővér és leragasztotta a hátamon a kötést. Ebben most kicsit elfáradtam, úgyhogy inkább pihentem és telefonoztam, viszont az roppant bíztató, hogy ma először nem kellett extra fájdalomcsillapítót kérni, csak a reggeli és a déli adagot vettem be és mégse fájt (csak picit) a hátam! Hétkor megnéztük az F1 futamot is, közben volt vizit és vérnyomás, lázmérés, és minden a legnagyobb rendben van.
A reggeli vizit után bejött a doktor úr is, megnézte a kötésemet és minden rendben van szerencsére. Ami utána roppant örömteli volt, hogy hatott a tegnap esti gyomor-gyógyszer, ugyanis egymás után háromszor is voltam végre nagyvécén, méghozzá egész könnyen megy már a járókeretes kocsival a mászkálás! A gyomrom így végre kezd megnyugodni és tudtam reggelire cukros brióst enni, és aloe-vera üdítőt inni. Délelőtt azért még kaptam egy fájdalomcsillapító infúziót és amikor az lecsöpögött, akkor a nővér a jobb csuklómból kivette a kanült, szóval már abból is csak egy van a bal kezemben. Utána jött a gyógytornászom Fábián és a bemelegítés után egészen a folyosó végéig elsétáltam és vissza! Nem sokkal később anya is jött látogatóba, és vele is sétálgattam a folyosón :) Ma végre tudtam ebédelni, rántott hal volt bulgurral és a felét kábé meg tudtam enni, aztán már nagyon fájt a hátam ülve.
Nyugtalanul telt az éjszakám, tudtam ugyan aludni, de pár óránként át kellett fordulnom és ahhoz kellett apa segítsége is, és háromkor felébredve annyira fájt a hátam, hogy kértem egy adag fájdalomcsillapítót, így tudtam még aludni reggelig. Hattól mozgalmassá vált a reggelem: a reggeli vizit után bejött Márkus doktor úr is és intézkedett, hogy a hátamból a vérgyűjtő csövet vegyék ki, úgyhogy jött később az intenzíves nővér (aki már egyszer ott átkötözött) és kivette a csövet (nagyon ügyes volt, egyáltalán nem fájt) és átkötözött ismét. Állítása szerint szépen gyógyul a sebem. Viszont a másik kanül, ami a hátamba megy, az megtörhetett, mert elkezdett csepegni, úgyhogy vissza kellett hívni, hogy azt is "javítsa meg", de kiderült, hogy ezt akkor már ki kell venni... na sebaj, így már semmi "nem lóg ki belőlem". Viszont a fájdalmaim így még nagyobbak lettek sajnos, bár kaptam fájdalomcsillapítókat. 
Nem volt könnyű este elaludni, mert egy távolabbi ágynál vészhelyzet volt, és rohangáltak a nővérek, orvosok, de aztán megnyugodott a helyzet és az éjszakás nővérnek támadt egy jó ötlete: próbáljak meg oldalt fekve, egy párnával "kiékelve" aludni és képzeljétek, így sikerült is reggelig egyfolytában aludni! Tök jó! A vizitnél a Márkus doktor úr is megállapította, hogy egész jól vagyok már, aztán lejött apa is. Később a gyógytornászommal ismét sétálgattam és már egyedül tudok felülni-lefeküdni! Ez azért is fontos, mert az itteni főorvos úr amikor megvizsgált, és látta, mennyit javult az állapotom, megkérdezte, hogy "Vissza szeretnél menni az osztályra?" Hát persze! mondtam és akkor így vissza is engednek végre! 
Nem tudtam túl sokat aludni sajnos, inkább csak pár rövidebb alvásom volt éjjel. Reggel vizitnél jött a doktor úr és nekem is elmondta, hogy a műtét jólsikerült és a részleteket. Rögtön utána már jött is apa és velem maradt tízig, mert akkor jött az itteni doktornő megvizsgálni, utána pedig végre a gyógytornász. Képzeljétek, nem csak fel tudtam (ok, segítséggel) ülni, de egy járás segítő állvánnyal még el is tudtam sétálni a nővérpultig és vissza. Legalább körül tudtam itt nézni, mert a függönyöktől amúgy semmit nem látok. Utána tudtam kicsit aludni és ebédre keltem, akkor ismét itt volt apa, fel tudtam ülni és ettem levest és perecet, és ittam egy vaníliás turmix-tápszert. Délután tudtam egy még nagyobb sétát tenni, és utána jött anya is látogatóba. Este felé sajnos erősödtek a fájdalmaim, hiába jött apa, próbáltunk kicsit mozogni, vacsorázni, félig felülve feküdni, semmi sem volt jó, de aztán végre tíz óra lett és kaphattam altatót, mert már nagyon szenvedtem...
Fél hétkor keltünk, lezuhanyoztam egy fertőtlenítős szerrel és fogmosás után szájvízzel is kellett öblögetnem, aztán apa segített beöltözni a zöld műtéti lepelbe. Eléggé szomjas voltam, de nem szabad inni, viszont kaptam egy nyugtató tablettát, azt két korty vízzel bevehettem, és már ennyi is jól esett. Utána vártunk a szobánkban, és picit el is bóbiskoltam, aztán jött a reggeli vizitkor a doktor úr, és szinte rögtön a beteghordó, aki egy ágyon felvitt a negyedikre a műtőbe. Apa sajnos csak idáig jöhetett velem, innen már a steril részre kerültem és vártam a műtétre...
Ahhoz képest, hogy itt kicsit zajos az este, egész jól aludtam, és reggel hétkor a vizitre ébredtem: felületesen meg is vizsgált a Márkus doktor úr, de majd még délután visszajön, azt ígérte, viszont kért egy friss röntgent. Délelőtt jött a leendő gyógytornászom is (Fábián, egy fiatal, szimpatikus fiatalember) és megbeszéltük, hogy mi lesz a műtét után a program. Délben jött egy beteghordó és lementünk vele a röntgenhez, ahol így soron kívül mehettem is be, aztán jöttünk is vissza ebédelni. Ma is zöldségleves volt, csak más tésztával (változatos...) és egy jól kinéző hús bacon-el és tükörtojással a tetején. Nem volt rossz, de olyan őrül jó sem, a tojás sajnos így újramelegítve azért nem az igazi.
Reggel fél nyolckor keltem, anya csinált tükörtojást reggelire, aztán már jött is apa, átnéztük a cuccokat, papírokat, apa rendelt egy taxit és indultunk is már budára,ami így taxival 20 perc volt, és jól is tettük, hogy kicsit korábban érkeztünk mint kérték, mert majdnem elsőnek jöttünk a betegfelvételre és utánunk már szép kis sor lett. A covid gyorstesztet nem úsztuk meg, de utána mehettünk fel a másodikra, az osztályra, ahol a 227-es kórtermet kaptuk, ami egy kétágyas, egész jó hely, mint egy apartman kábé, saját fürdőszobával, tévével, wifivel, normális bútorokkal. Anya még segített ki- és bepakolni, közben a nővér kikérdezett, hogy milyen betegségeim voltak,az oltásaink, stb. Utána anya elment, mi pedig a Forma-2 futamot néztük apával, aztán visszajött a nővér és kicsit megkínzott: vett vért, az orromból mintát, EKG-t mért, ilyenek. Aztán úgy volt, hogy valaki jön az intenzívről és légző gyakorlatokat tartunk, de csak a gép érkezett meg, az ember nem, úgyhogy kis késéssel így megebédeltünk, és ebéd után picit sétálgattunk apával a kihalt folyosókon az épületben, apa pedig vett egy kávét az automatából, de azt mondja ez kb olyan szörnyű, mint amilyet a Práterben vettek... Visszatérve a laptopon játszottunk Geoguessr!-t, de kínszenvedés a tapipaddal a lassú laptoppal... Négykor megnéztük az évnyitó F1 futamot, és utána megettük a vacsoránkat,ami sokás-sajtos szendvics volt (csináld-magad módon persze) és én is adtam egy esélyt a folyosói automatának és vettünk egy forró csokit, ami viszont egész jó volt - úgy látszik csak a kávé rossz. Este 9-kor volt egy gyors vizit: az ügyeletes orvos bekukkantott egy percre.
