Hat után keltünk, ugyanis egy gyors reggeli után kisétáltunk a medina szélén a találkozó pontra ahová jött értünk a kis busz ami még utána össze szedte a többi utast és indult a 3 napos túra! Igazán nemzetközi a csapat: sok spanyol, két német és egy román pár tart velünk. Az első látványosság maga az Atlasz hegység volt, amire fel-, majd le vitt a szerpentin út és gyönyörű volt a táj (és havas itt-ott). Aztán a mai fő célpont jött az Aït Benhaddou, amit régóta szerettem volna amúgy megnézni és élőben is varázslatos egy dombra épült piros vájog épületekből épült falu. Itt egy idegenvezető mutatta meg a helyet és mesélt is közben. A holnapi tevegeléshez pedig vettünk igazi arab fejkendőket! Még egy két helyen megálltunk utána pár percre, és este 7 után értünk el az első napi szállodához, ahol egy nagyon gyenge vacsorát kaptunk, és a szoba is elég fapados, de nem baj egy éjszakát kibirunk..
Milán
Nyolckor keltünk, és mentünk le reggelizni a belső udvarba a medence melletti asztalokhoz. Sokféle étel, ital volt, az omlett a cumin fűszerrel nagyon finom volt. Napközben pedig bejártuk a várost. Elsőnek elsétáltunk a Jardin Majorelle kerthez, de csak online jegy van, vettünk hát de csak 2 órával későbbre volt, igy taxival elmentünk a Jemaa el-Fnaa térre ahol kígyó bűvölők, majmos emberek és mindenféle árus van. Taxival mentünk vissza a kerthez (olaszul is tudott a taxis!), és ez a kert tényleg gyönyörű! Rengeteg kaktusz, bambusz, pálmafák, szép épületek, tavacskák. A végén beültünk a menő kávézóba (én forró csokit ittam) aztán ismét egy taxival mentünk a Bahia palotához. Ez is nagyon szép, bár egyben fura is. Innen a közeli térre mentünk ahol apa vett mobil netes kártyát a telefonomba, aztán beültünk egy étterembe ebédelni, és ismét egy csomó macska jött kaját kunyerálni. A szálloda felé ismét keresztül verekedtük magunkat a Jemaa el-Fnaa téren, vettünk egy kis közértben holnapra kekszeket, hűtőmágnest, ilyesmit, és még este is tettünk egy sétát a környék árusokkal teli utcáiban, ahol amúgy őrült robogósok száguldoznak 1 centire a gyalogosok között...
Egy óra előtt jött apa, átnéztük a hátizsákot és indultunk a Kökire a 200E buszhoz, mert ott találkoztunk a Botival és a Krisztivel és mentünk a reptérre. Szerencsére sem a biztonsági sem az automata útlevél ellenőrzésnél nem voltak sokan, így még volt időnk egy sütit enni a beszállás előtt. A repülőn szerencsére pont szabad volt az ülés apa mellett az ablaknál úgyhogy átültem oda. Jó hosszú volt a repülés és elég hangos fiatalok csapata ült körülöttünk, de amúgy eseménytelen volt az út. A reptérről egész hamar kijutottunk, pedig volt útlevél vizsgálat és táska átvilágítás is. Taxival mentünk a szállásra és a taxis bemutatta milyen itt a közlekedési morál (durva!). Kicsit nehéz volt megtalálni a szállást de végül kis bolyongás után meglett. Átvettük az apartman szerű emeletes szállást, és rögtön mentünk is vissza a medinába vacsorázni. Én egy pastilla-t ettem (fahéjas csirke leveles tésztában), de a többieké is finom volt. A szálláson még felmentünk a tetőre is körülnézni, aztán zuhanyoztam és alvás...










