Milán blogja

Ma nyolckor keltünk, és lassan el is indultunk a városba, de előbb még ma is egy közeli klassz kis kávézóban reggeliztünk. Az első úticél az East Side Gallery volt, ahol egész hosszan megmaradt a fal és tele van graffitikkel, köztük pár híressel is. Innen egy szép hídon mentünk a túlpartra és metróval az olimpiai stadionhoz, ahol este az EB döntő lesz majd. Csináltunk pár fotót és vissza metróztunk a múzeum szigetre. Itt épp beültünk egy étterembe amikor egy zivatar csapott le a városra, de mire megebédeltünk már újra sütött a nap, így még fagyiztunk is az Alexander platz felé sétálva. Igazából még bőven volt időnk a gép indulásig, de Londonnal ellentétben most jó korán vonattal kijöttünk a reptérre és inkább itt üldögéltünk és a boltokba nézelődtünk. A .2 terminálról indult a gépünk és pont ráhibáztunk, hogy melyik kapu elé táborozzunk le, aztán onnan felváltva sétálgattunk a boltokba, majd amikor kezdődött az EB döntő, akkor mindenki elkezdte a mobilján nézni online a meccset. Mondjuk közben már lehetett beszállni a gépbe, de az első félidőt még pont láttuk, és mivel a gép egész pontosan szállt fel és le, így az eredményt már Budapestre megérkezve láttuk és a Boti és apa pont eltalálták előzetesen az eredményt, hogy a Spanyolok nyernek 2:1 -re.
A reptérről apa hazahozott minket kocsival, aztán ő ment is tovább még Gyömrőre...

Milán

Reggel csak kilenc után keltettek, mert akkor állt el az eső és indulhattunk Berlint felfedezni. De előbb még reggeliztünk a szomszéd utcában egy kávézóban. Az első úticél az Alexander platz volt, ugyanis apa már korábban megvett jegyeket a TV toronyba. Hú, jó magas! Innen aztán tényleg egész Berlin belátható! Még a szállás is, meg persze sok nevezetesség. Egy VR filmet is megnéztünk mikor lejöttünk, aztán elsétáltunk a Brandenburgi kapuhoz, ahol jó nagy tömeg volt, majd tovább sétáltunk a parkon keresztül a győzelmi szoborhoz ami élőben is nagyon szép. Mivel jól elfáradtunk a sok sétában, vettünk napijegyeket és inkább tömegközlekedéssel mentünk tovább (de így is jó sokat kellett ma sétálni). Metróval elmentünk egy folyóparti streetfood helyre ebédelni, majd a berlini fal emlékhelyre és ha már hidegháború, akkor a Checkpoint Charlie következett. A kihagyhatatlan Alexander platz után kicsit vissza mentünk a szállásra, aztán vacsizni a tegnap felfedezett HB sörözőbe, ahol ma még nagyobb volt a hangulat, főleg az angol szurkolóknak köszönhetően. Őrült jó volt a hangulat, olyan hangosan ordítva énekelt mindenki hogy még a szálláson is csengett a fülünk :)

Milán 

Nagyon korán keltünk mert ötre már jött értünk apa és mentünk a reptérre, ahol találkoztunk a Botiékkal, mert mentünk Berlinbe! Meglepően kevesen voltak a reptéren, de a gépünk fél óra késéssel indult. Nem baj, 1 óra 10 perc alatt megérkeztünk Berlinbe és a reptérről vonattal mentünk be a városba, majd a vasútállomásról S-bahn-al mentünk tovább a Potsdamer platz-ra. Itt külön vált a fiú és a lány csapat, mert mi a kém múzeumba mentünk, anyáék pedig a nagy bevásárlóközpontba. A kém múzeum érdekes volt, főleg az interaktív dolgok, aztán megkerestük a Krisztiéket és együtt mentünk ebédelni. A berlini specialitást próbáltuk ki, a currywurst-ot. Nem rossz, de nem lettünk rajongói... Kicsit esett az eső miközben elsétáltunk a közeli Dunkin donuts fánkozóba, ahol irtó finom fánkokat ettünk. Innen U-bahn-al elmentünk az Alexander platz-ra, és miután körülnéztünk, villamossal mentünk a közeli szállásunkra, ami egy érdekes lakás. Kicsit pihentünk, aztán vissza sétáltunk az Alexander platz-ra és környékére, vacsoráztunk is egy amerikai gyorsétteremben és visszafelé egy őrült hangulatos HB mega sörözőbe is benéztünk.

Milán 

Ma alapvetően pihengettem, de nem csak lazultam: 
Reggel nyolc körül keltem, hogy még legyen időm felkészülni a mai külön angolra, és kilencre mentem angolozni, ahol továbbra is a reading, listening és szó gyakorlás volt a prioritás. Hamar elrepült a 45 perc, aztán jöttem haza és excelen egy saját foci VB-t csináltam. Ebédre szushit rendeltünk anyával és nagyon finom volt.
Délután még számítógépezgettem és duolingóztam is sokat, aztán ötre mentem fogszabályzásra, és ma csak alul állítgatott rajta a Balaton doktor. Hazaérve zenét hallgattam, és este lehet, hogy meccset nézek.

Milán

Sajnos ma véget ért a Salföldi nyaralás :(
Reggelire apa kisütött egy nagy halom mini kakaós csigát, úgyhogy Anna, Dóri és én azt ettünk. Közben mindenki elkezdett vadul takarítani és persze mi is csatlakoztunk a munkához, én porszívóztam, pakoltam, felmostam, ilyesmi. Amúgy ma dög meleg volt, mindenkiről dőlt a víz takarítás közben, plusz a darazsak is felélénkültek, aminek senki nem örült (én meg pláne!). Úgy gondoljuk, hogy tisztábban adjuk át a házakat, mint ahogy megkaptuk, de jól el is fáradtunk ebben a melegben, aztán kettő után elindultunk haza. Félúton kinéztünk egy KFC-t mert már éhesek voltunk, de anya nagy örömére egy Decathlon volt mellette és persze be kellett ugranunk venni ezt-azt. Na mindegy, a KFC-ben csak drive-oltunk és útközben ettük meg, hogy ezzel se menjen az idő, majd anyát kitettük Budaörsön, mert valami ismerőséhez ment, aztán jöttünk tovább Kispestre és miután Dórit hazavittük, apával felcipeltük a sok cuccot és én estig megnéztem az interneten pár sport eseményt, amiről lemaradtam, aztán este természetesen a meccset néztem.

Milán

Ma jó sokáig aludtam, úgyhogy reggelizés után már indultunk is le a strandra. Anya nem jött, a házban maradt Kefírrel, így egy autóval tudtunk menni. Ma picit kevesebben voltak és találtunk egy fa alatt szerencsére árnyékos helyet mert ma még melegebb volt mint tegnap. A megoldás az volt, hogy sokat mentünk be sup-ozni és a vizen fújt a szél, ott nem volt annyira meleg. Ebédre négyen megettünk két nagy hekket (apa nyilván nem, ő hotdogot evett), aztán délután is sup-oztunk, és hatra visszajöttünk a házba. Vacsorára Annával palacsintát sütöttünk  a csapatnak és ma este ismét meccs volt kilenctől.

Milán

Reggelire a piacon vett fincsi péksütiket ettünk, aztán lassan indultunk le a strandra. Ma végre egész kevesen voltak és klassz árnyékos helyen tudtunk letáborozni. Mivel még nem volt akkora kánikula, ezért rávettük apát hogy jöjjön strandröpizni. Egy ideig négyen játszottunk (Dóri, Boti, apa, én) aztán egy német srác (kb velünk egykorú) megkért hogy hadd álljon be, úgyhogy az én csapatom így nemzetközi lett, de apa és a Boti így is - szoros meccsben - legyőzött minket. De klassz játék volt! Jól leizzadtunk úgyhogy bementünk a vízbe és elkértük a sup-ot a Krisztiéktől is egy kicsit evezgetni. Ebéd után a Botit elvitték a Krisztiék a Füredi állomásra mert ő ment pár napra a barátaihoz, én pedig a Dórival is sup-oztam a tavon, aztán lassan indultunk vissza a házba, és nemsokára a Krisztiék is megjöttek. Én megnéztem apával a tegnapi Forma1 futamot, közben vacsoráztunk finom tortilla-t és este egy jót társasoztunk.

Milán