Még jó hogy este ránéztem a telefonomra, mert akkor láttam, hogy 7:40-re a Treffortba kell menni a betekintőre. Kiderült, hogy ez a reggeli nem is lett volna kötelező, és a portás nem is tudta hogy hová kell menni... végül kiderült, hogy az épp érettségizők termébe kellett menni és egy hölgy segített, kimentünk a folyosóra és megtalálta a papíromat, és végre megtudtam, hogy maximum pontszámot kaptam! Sajnos most az is kiderült, hogy a szóbeli a pontok egy harmadát adja, így csak 84%-ra tudtam felhúzni a pontszámomat.
Innen még hazamentem átöltözni és aztán vissza a suliba, mert a második média órára még pont beértem (csak beszélgetés volt úgyis). Törin a Rákosi korszakot vettük, megkaptuk a múltkori dolgozatot ami ötös lett, és óra után eldicsekedtem a tanár úrnak a max pontszámos szóbelimmel és nagyon örült neki. Magyaron kevesen voltunk, mert sokan betegek vagy érettségiznek, így a Noncsi mellém ült a páros munkához Babits kapcsán. Tesin röpiztünk (most hogy már nincs tánc tanulás...), és annyira kívántam egy rántott camambert, hogy elmentem a Kökibe és ettem egy fincsi rántott camambertet áfonyával, édes burgonyával és salátával a BelFrizben. Hazafelé vettem muffinokat reggelire, és itthon kicsit pihentem, tévéztem és elkezdtem megírni az angol házit. Hatra mentem vissza a Treffortba az értekezletre, amire tulajdonképpen elég lett volna menni, és persze még most is kis káosz volt, de azért megtaláltam, hogy melyik terembe kellett menni és ott át lehetett venni az okleveleket de ez nem tartott sokáig. Találkoztam a Zsófiékkal és velük jöttem hazafelé mert errefelé laknak.
Milán
