Végre most tudtam aludni az éjjel és csak a hét körüli, reggeli szokásos nyüzsgésre ébredtem fel. Nem is baj, mert fél nyolckor jött a doktor úr és hármónkat, - akiket szerdán műtött - elvitt a rendelőbe, ahol egyrészt kikapta a két tampont az orromból (egy-egy pillanat volt ugyan, de elég fájdalmas pillanatok!), megvizsgált és szerencsére úgy látta, hogy szépen gyógyulok, és mehetek ma haza, úgyhogy meg is írta a zárójelentést. Bonusz: kapok ismét levegőt az orromon!
Pont kiléptem a rendelő ajtaján, amikor megjött anya, úgyhogy neki is fogtunk összepakolni és írtunk apának, hogy majd tíz után jöhet is értünk, ugyanis még azt javasolták, hogy a tamponok kiszedése után várjunk még itt pár órát... De amíg vártunk, addig is a nővérke nem csak hogy adott egy tubus spéci orrkenőcsöt, de meg is mutatta hogyan kell használni (így rögtön be is lettem kenőcsözve belül az orromban), és tízkor kiszedték a branült is a karomból. Épp jókor, mert jött apa, és indulhattunk haza!
Apa ment vissza dolgozni, én pedig az XBox-on fifáztam miután hazaértünk, és zenéket vágtam a számítógépen. Anya csinált ebédre pulyka nugettset krokettel, aztán délután átjött a Dóri és a Mama is, aki hozott át levest vacsorára. Miután a Mama hazament, hármasban elkezdtünk a scotland yard-al társasozni, mert azzal már ezer éve nem játszottunk.
Milán
