Nyolcra mentünk anyával az első vizsgálatra a Lászlóba és persze egy órát kellett várnunk, mire sorra kerültem és még szerencse, hogy nem reggeliztem, mert laborba is küldtek vérvételre. Mikor viszont megkaptuk a papírokat és elindult a valódi kivizsgálás, akkor tényleg meglepően hamar sorra kerültem mindenhol. A vérvétel életem legjobb vérvétele volt, szinte nem is érzetem a szúrást. Utána egy újfajta EKG jött, nem a tappancsos, hanem körbe tekerték a mellkasom egy spéci nagyon széles szalaggal és pikkpakk kész is voltunk. Aztán már csak egy tüdőröntgen jött és már végeztünk is.
Innen a Dórihoz mentem és ott is ebédeltem, aztán délután négy körül találkoztam a Mátéval a KÖKI-nél és mentünk a Puskás stadionhoz, ahol az olimpikonokkal lehetett találkozni! Az első óra a napon durva volt és inkább bementünk az árnyékba, mert csak a színpadon volt műsor, de aztán egy nagy kör alakú kerítést lehetett körülállni és belül sorra jöttek az olimpikonok és lehetett velük szelfizni, autogrammot kérni. Irtó szuper élmény volt ennyi olimpiai és világbajnokkal így találkozni! Apa is idejött munkából és így még ő is tudott találkozni néhányukkal, aztán vége lett a műsornak és jöttünk haza.
Mikor hazaértünk - meglepetés! - itt volt Dóri is és itt is alszik. Apa segített megvenni az új éves BKV bérletemet, aztán a telefonomra elkezdtünk olyan sorozatokat és filmeket felmásolni, amiket ő tegnap letöltött nekem.
Milán
