Nyolcra mentem a KÖKI vasútállomásra, ott volt a találkozó és onnan ment a vonatunk Martonvásárra. Az állomástól tíz perc sétára van a kastély, ami szép és a kert is, de őszintén szólva a háromszor fél órás tárlatvezetések nem voltak valami halál izgalmasak... Szerencsére jó idő volt és a kertet és a hídon át a szigetet is meg tudtuk nézni és volt némi szabad sétálgatásra is idő, aztán indultunk vissza vonattal.
Hazafelé még bementem a KÖKI kínaiba csokikat venni és itthon ebédeltem, aztán már jött is apa, aki meghozta az új nagytudású számológépemet és vele még játszottunk egy aranyérmes Geoguessr Hollandia térképet.
Épp végeztünk, amikor megjött a Dóri és apa elvitt minket a Határ úti metróig, onnan pedig BKV-val mentünk a Margit híd budai oldalára, mert a belváros már eléggé le volt zárva, kocsival nem volt értelme odamenni. Na és miért mentünk oda? Mert elkísértem a Dórit a diáktüntetésre, nem tüntetni konkrétan, hanem mert ő is segít egy adomány-gyűjtő pultnál.
Milán
