Nyolc körül keltem, mert kilenckor anyával elmetróztunk és villamosoztunk az atlétikai világbajnokságra. Ott találkoztunk a Krisztiékkel és mentünk be együtt. Akkor kezdődtek a délelőtti programok és tudtunk szurkolni a magyaroknak, mert az elődöntőkben még sok magyar indult.
Nagyon jó helyen voltunk, a felső karélyban, a magas- és távolugrásoknál, ahol sok történés volt. A leglazább az egyik Katari magasugró volt, ő csak akkor öltözött át, amikor már jó magasra tették a lécet és közben melegítőbe átöltözött (biztos fázott a 30 fokban)...
De élőben látni például a sprintereket fantasztikus volt, nagyon gyorsak ám! És a magasugrás is irtó érdekes volt. Fél kettő körül lett vége a délelőtti programnak és a Kriszti hozott haza minket kocsival.
Hazaérve kértem ebédre nudlit és túrós derelyét, aztán bekapcsolódtam a délutáni programokra és azt néztem.
Milán
