Ma is kilenc körül keltem, de ma jobban aludtam már mint tegnap. Reggelizés után öltöztünk és az egész csapat - minusz Kefír - elindultunk kocsival Tapolcára, a tavasbarlangba. A kiállítás részen előjöttek rögtön az emlékek, mert már jártam itt a Kati néni általános iskolai kirándulásával... A csónakázás is vicces volt, csak elég rövid, mi ketten a Botival eveztünk egy csónakban. A barlangászás után tettünk egy sétát a Malom-tóhoz, ahol nagyon sok szép aranyhal és kacsa volt, anya vett is nekik eleséget, aztán találtunk egy klassz kis éttermet, ahol egy isteni finom diós bundában panírozott camambertet ettem. Rögtön miután visszaértünk Salföldre, mentünk még a környékre kirándulni amíg még világos volt: most előbb a kilátóhoz, mert ott a Krisztiék még nem voltak és onnan körbe vissza a szőlős felé, és ma is találkoztunk három őzikével! Tök aranyosak voltak. Sajnos a szamarak ma már nem voltak a legelőn, pedig arra jöttünk vissza. A házba visszaérve ma az egyes apartmanban a Botiéknál voltunk este és apa sütött mindenkinek császármorzsát, aztán zenét hallgattunk és ismét estig társasoztunk. Nagyon klassz volt!
Milán
