Milán blogja

A  tegnap esti búcsúbuli után jó későn feküdtünk le, de mégis korán felébredtem ma is, aztán felöltöztem és ruhástól visszaaludtam az ébresztőig... Reggelizés után még kimentünk a partra, "elbúcsúzni" a balcsitól, és a vonat indulásig még volt sok idő, azt Alias társasozással ütöttük el. 
Na a vonat viszont a nagy Magyar Valóság volt: minimum egyel kevesebb kocsival érkezett a vonat, ugyanis a mi helyjegyünkre rögtön három eladás is szólt, szóval háromszor is eladhatták ugyanazt (köszönjük MÁV!), ami ugye adja, hogy összezsúfolódtunk mint a heringek egész úton vissza, ráadásul a Balatonparton egy csomószor még megállt a vonat, és _természetesen_ késve is érkezett... Na mindegy, megjöttünk, anya és a Mama a peronoknál várt, apa pedig a Kökinél, úgyhogy a Bandi bácsi autójából elhoztuk a bőröndöm és már jöttünk is haza.
Itthon elmeséltem a kalandjainkat anyáéknak, és közben apa letöltötte a tegnapi F1 időmérőt, mert azt nem láttam, plusz beprogramoztam a tévét, hogy vegye fel a mai verseny és az F3 versenyek ismétléseit. Legalább lesz mit megnéznem a napokban (az időmérővel kezdtem rögtön).

Milán

Délelőtt airsoft-al lövöldözgettünk, ami kicsit fiús, ezért addig a lányok puzzle-t készítettek.
Az ebéd ma gulyásleves volt (meglepő, de megettem, mert még a hús is jó volt) és palacsinta (két vaníliapudingos  volt alapból, de repetázni is lehetett, úgyhogy ettem még két nutellásat).
Délután strandolós nap volt, de a víz ma is hideg volt, viszont be kellett párunknak menni, hogy a kicsikre vigyázzunk. Ocival mi voltunk a "határ" például.

Milán

Ma sem volt kifejezett strandidő, úgyhogy más programok voltak:
Reggeli után irány Siófok vonattal, ahol elsőnek megnézhettük ahol a Bandi bácsi dolgozik: a Sió csatorna építkezését. Egész érdekes volt.
Innen átsétáltunk a közeli kikötőbe, ahol hajóra szálltunk, méghozzá kalózhajóra, egy kis kört megtéve a Balatonon, közben a kicsiknek voltak játékok is persze, mi pedig élveztük a hajózást.
Kikötés után elsétáltunk siófokon a sétáló utcákon a vonatállomásig, és visszaérés után ebédelni mentünk.
Délután, egy kis pihenő után pedig a számháború visszavágója következett, ezúttal garantáltan világosban (legutóbb ránk esteledett, ami nem tett jót a játéknak. Ma mi voltunk a védők és cselesen a zászlót elrejtettük a kemencébe... ezzel nagyjából nyertünk is, mert ott nem keresték a támadók, mi pedig szép sorba "kilőttük őket" :)
Este, a vacsora után lassan kezdődött a meccs, szóval azt néztük.

Milán

Reggeli után kézműves foglalkozás volt: kitűzőt vagy hűtőmágnest lehetett készíteni, én kitűzőt csináltam: egy EB2021-est mert pont volt focilabdás minta. 
Ma "akadályverseny" volt a kicsiknek még délelőtt és mi nagyok voltunk az "állomásokon" - legalább picit bepótoltam az elmaradt sulis akadályversenyből. Azt mondtam már, hogy itt őrült sok a szúnyog? 35 csípés van csak a bal lábamon!
Ebéd után lementünk a strandra, de mára lehűlt a víz, úgyhogy hamar kijöttem és ma nem jégkrémet ettem, hanem palacsintát. Mivel már senki nem akart visszamenni a vízbe, ezért a táborba jöttünk vissza és inkább fociztunk. Amúgy egész jól ment ma a foci.

Milán

Ma, a harmadik táboros napon a Keszthelyi Festetics kastélyba mentünk, ami még mindig nagyon szép.
Ma is nagyon korán keltem, és nem tudtam visszaaludni mert az Ádám horkolt és egy légy is direkt ott repkedett a fejemnél.
Reggeli után vonattal mentünk Keszthelyre.
A kastélylátogatás túravezetése mondjuk annyira nem érdekelt, pedig utána kvíz csapatverseny volt, amit megnyert a csapatunk :) Viszont fél egykor már kész is voltunk és a vonat ötkor indult vissza, úgyhogy négy órát el-tébláboltunk a környékbeli parkokban, és fagyiztunk is persze.
Miután visszaértünk, a CBA-ba bementem én is a többiekkel, mert elveszett a fogkefém és vettem egy újat.
Vacsorára pizzát rendeltünk, mivel már nem lett volna idő főzőcskézni: én sonkás-kukoricást ettem, és olyan finom volt (vagy csak én olyan éhes?) hogy még a szélét is megettem, pedig azt alapból nem szoktam...

Milán

Reggel magamtól elég korán keltem, így elsőnek mentem ki az ebédlőbe és segítettem teríteni, aztán reggeli után szobaszemle (!)
Délelőtt kirándulni mentünk, az elmaradhatatlan kilátóba, mert még ekkor nem volt az a durva hőség, mint később... Mikor visszaértünk, kis pihi és zenehallgatás, ebéd, átöltöztünk strandcuccba és slaggal locsoltuk egymást, utána mentünk le  a strandra. Amúgy őrült árak vannak a büfében: 350Ft egy palacsinta, és 500 egy jégkrém! A vacsora pedig milánói lesz de ekkora adagot bográcsban készítik (bogrács-milánói?)

Milán

Anya már nyolckor keltett, hogy inkább korábban induljunk az állomásra, és vegyünk útközben a spárban nekem valamit ebédre amit a vonaton majd meg tudok enni (péksütit vettünk végül). Szerencsére a bőröndöt nem is kellett sokáig cipelni, mert a zebra után láttuk, hogy Bandi bácsi ott parkol egy nagy autóval és hozzá be lehetett pakolni a bőröndöt. Innen a spár után irány a KÖKI állomás, és a vonat is időben jött. Én a szokásos csapattal, a "nagyokkal", azaz a fiúk és Bogi plusz Nóri utaztam. Megérkezés, szállás kiválasztás: a faházakból az egyik egy nagyobb 6 fős és mi a "nagy fiúk" ezt választottuk. Gyorsan kipakoltunk és 3 körül már strandolni indulhatott a csapat. Irtó klassz a víz, aztán a fürdés után irány büfé: sültkrumpli és jégkrém, aztán még vissza a vízbe. A táborba visszaérés után átöltözés és pihi: ezalatt telefonáltam apának és anyának, aztán lassan kezdődtek az esti programok: ma  virslisütés aztán játékok, (számháború vagy "1 perc és nyersz").

Milán