Milán blogja

Kilenckor keltett apa - ahogy tegnap megbeszéltük, hogy legyen időnk még délelőtt egy Wipeout-ot megnézni, és a Dirt3-al játszani mielőtt indulunk Újpestre a Klári Mamához ebédre.
Az ebéd ma is nagyon finom volt, a húslevesből repetáztam is (jó sok tésztával természetesen!), úgyhogy a második fogás kifogott rajtam. Evés után apa a Peti gépén molyolt és telefonálgatott, addig én a Mamával megvitattam a Magyar-Német meccset (komolyan!), aztán még hazafelé előbb bementünk a Shop-stopba, mert apa segített a Mamának kiválasztani a Peti ajándékának borotvákat, mert abban járatosabb ő egy kicsit.
Mikor hazaértünk, írtam a Botinak, hogy jöjjön át a filmekért, amiket apa hozott neki és tényleg pár perc múlva már itt is volt bringával, de aztán már ment is vissza haza, én pedig a Forma1 "Stájer" nagydíjat néztem és végre ismét a kedvencem, Verstappen nyert.

Milán

Magamtól keltem kilenc után, így reggeliztem és délelőtt apával játszottam xbox-on Forma1-et, és geoguessr!-eztünk is.
Mivel csak kettő körül lettem éhes, apa kénytelen volt eddig várni és csak ekkor állhatott neki ebédet csinálni, ami rántott camambert volt, mert azt már rég ettem. Közben elkezdődött az F1 időmérő, amit együtt néztünk, és utána elsétáltunk a teszkóba tejet venni az esti amerikai palacsintához. A tó felé mentünk, ahol jó fej kacsák vannak, egész közel mernek jönni, ha kaját remélnek. Visszafelé vettünk is egy marék kacsaeledelt az automatából és így nagyban megnőtt a népszerűségünk a kacsák körében: még távolabbról is odaúsztak és totyogtak páran, de azért a tenyeremből egyik sem mert sajnos enni - ennyire azért nem bíztak meg még bennem :) Hatra hazaértünk, úgyhogy a meccsről nem maradtam le.

Milán

És ma is korán kellett kelni... ugyanis mentünk anyával Újpestre a tegnapi beutalóval a fűzőmet megtuningolni két szivacsbetéttel. A szokásos ezer átszállásos bkv-zás (villamos + metró + metrópótló + metró + busz) után ott fél óra alatt beletettek két szivacsbetétet, de nemhogy kényelmesebb nem lett, hanem egyenesen kényelmetlenebb most, még felvenni is rosszabb, de állítólag így jobban tart... hát remélem is! Visszafelé ugyanez a békávézás de a Shopmarktól egyedül jöttem haza, mert anya már ment onnan munkába. Én rendeltem ebédet, aztán délután fifáztam, geoguessr!-ezetem és persze gyógytornáztam is. Öt előtt érkezett szinte egyszerre apa és anya és nekiláttunk a hétfői táborozásra bepakolni (ruhák, tisztálkodószerek, naptej, apróságok, stb) és csak utána indultunk apával Gyömrőre.
A Vecsési áruházaknál megálltunk és vettünk nekem vízi cipőt, és vacsorát, aztán apánál estig még játszottunk együtt a forma1-es játékkal, és én még majdnem éjfélig a saját foci EB-met játszottam.

Milán 

A mai nap nem volt a kedvencem, és nem csak azért, mert megint korán kellett kelni, mivel a Heim Pálba mentünk az ortopédiára kontrollra, hanem leginkább azért mert a friss röntgen szerint semmit nem javult a sok torna ellenére sem a hátam, ugyanolyan a helyzet sajnos. Ez egyszerre elkeserítő és mégis erőt adó, mert elhatároztam, hogy akkor még keményebben fogok tornázni és az alváson kívül lehetőleg állandóan rajtam lesz a merevítő, és nagyon remélem hogy három hónap múlva az újabb vizsgálatnál ennek lesz látható eredménye!
Más fontos nem is nagyon volt ma, a délután hamar eltelt, játszottam, tévéztem, apával beszéltem, ilyesmi. Meccs ma nincs, úgyhogy mással kell elfoglalni magam...

Milán

Ma is korán kellett kelnem, ugyanis mentünk a Deákba anyával beiratkozni! Egy csomó papírt kellett leadni, aláírni, befizetni mindenfélét, Deákos pólót és pulcsit rendelni, stb... Ehhez képest egész hamar végeztünk és képzeljétek, az osztályterem légkodicionált! Nem tudom a többiben van-e légkondi, de ebben a dög melegben ez igencsak jól esett.
Miután hazajöttünk, anya ment dolgozni,én pedig a Botival ebédig játszottam online az XBox-al. Ebéd után még megnéztem egy Ezek megőrültek-et felvételről, aztán már indulhattam is a gyógytornára ebben a kellemes nyári időben (negyven fok simán volt, vagy több is!).
Még szerencse, hogy aztán apa értem tudott jönni és a kellemes hűvös légkondis autóval hozott haza. Itthon játszottunk a mikrofonos játékkal, aztán kezdődtek a meccsek (amik apát hidegen hagyják, úgyhogy ő indult is haza).

Milán

Reggel anya elkísért a csapatépítő evezésre az új osztályommal, kár, hogy a busz negyed óra késéssel ért oda (köszi BKV), de szerencsére azért még időben odaértünk. Meglepően sokan eljöttünk, harmincan a harmincötből! Hét fiú és 23 lány :) Négy fős csónakokban vágtunk neki a Duna holtágnak, és az egyik háromfős lánycsapat kért meg, hogy legyek velük, és jó fejek a lányok is :) Persze mentőmellényben voltunk, de nem borult fel senki, bár mondjuk így is elég vizesek lettünk, mert jól lefröcsköltük egymást... Elsőnek lefelé, folyásirányba mentünk és vicces volt, mert közben a Szonjáéknak edzése volt. A célba érve megpihentünk egy téren, ahol ismerkedős, névmemóriás játékot játszottunk, próbáltuk egymás nevét megjegyezni. Az osztályfőnökünk is kedvesnek tűnik, és a játék során tényleg majdnem minden nevet megtanultam. Aztán rögtön indultunk is vissza, mert szembe áramlattal tovább tartott az út. A nádas részeket mondjuk kihagytam volna, mert azokat kerülgetni nem volt könnyű, pláne, mert nem egyforma erősen evezett a két oldal és ezért kacsázva mentünk... Mivel lassan értünk vissza, kicsit elhúzódott ez az evezés, de végülis ma csak ez a programom volt. Miután segítettünk visszavinni a csónakokat, busszal jöttem haza.
Itthon ebéd után játszottam online a Botival estig, de persze csak az esti meccsig!

Milán

Tíz körül keltem és reggelizés közben megnéztem felvételről a tegnapi Forma3 főfutamot. Utána elkezdtem számítógépen egy saját foci EB-t sorsolással, meccsekkel, excelben vezetett adatokkal :)
Ebédre anya főzött tésztát, amit választottam és nem sokkal később telefonált a Kriszti, hogy van-e kedvem kimenni velük a szokásos Fundy tóra sup-ozni, és hát persze, hogy volt kedvem ;) Még fánkoztunk is, de nem a motorcsónakos, hanem a felfújt fánkon "lütyőkézés" címűt adtuk elő :)
Öt körül indultunk haza és pont apával együtt értünk a házunk elé, így legalább tudtam neki segíteni ajtókat nyitogatni, mert hozott két rekesz ásványvizet, meg nekem tésztákat és egy biciklis bukósisakot, mert a tavalyit már kinőttem, a hétvégén is alig jött már a fejemre.
Hattól pedig sorra jöttek  a meccsek (persze megint párhuzamosan is, hogy kapcsolgatni kelljen néha...)

Milán