Reggel anya elkísért a csapatépítő evezésre az új osztályommal, kár, hogy a busz negyed óra késéssel ért oda (köszi BKV), de szerencsére azért még időben odaértünk. Meglepően sokan eljöttünk, harmincan a harmincötből! Hét fiú és 23 lány :) Négy fős csónakokban vágtunk neki a Duna holtágnak, és az egyik háromfős lánycsapat kért meg, hogy legyek velük, és jó fejek a lányok is :) Persze mentőmellényben voltunk, de nem borult fel senki, bár mondjuk így is elég vizesek lettünk, mert jól lefröcsköltük egymást... Elsőnek lefelé, folyásirányba mentünk és vicces volt, mert közben a Szonjáéknak edzése volt. A célba érve megpihentünk egy téren, ahol ismerkedős, névmemóriás játékot játszottunk, próbáltuk egymás nevét megjegyezni. Az osztályfőnökünk is kedvesnek tűnik, és a játék során tényleg majdnem minden nevet megtanultam. Aztán rögtön indultunk is vissza, mert szembe áramlattal tovább tartott az út. A nádas részeket mondjuk kihagytam volna, mert azokat kerülgetni nem volt könnyű, pláne, mert nem egyforma erősen evezett a két oldal és ezért kacsázva mentünk... Mivel lassan értünk vissza, kicsit elhúzódott ez az evezés, de végülis ma csak ez a programom volt. Miután segítettünk visszavinni a csónakokat, busszal jöttem haza.
Itthon ebéd után játszottam online a Botival estig, de persze csak az esti meccsig!
Milán
