Már egész jó a szemem, csak néha fáj egy picit és alig piros. Ez azért is jó hír, mert mára kirándulást szervezett a Kriszti és Apa, ami fájós szemmel nem lett volna az igazi... de így szuper volt:
Tíz után jöttek értünk a Krisztiék és apával a Pótharaszti sétaerdő parkolójában találkoztunk. Innen indultunk kirándulni és egy jó cikkcakkos kört leírva jutottunk vissza ugyanide. Útközben megnéztük az ismertető táblákat, egy érdekes magaslest, kicsit el is tévedtünk, de aztán visszataláltunk az útra, és összességében egy jót túráztunk.
A mai nap is apánál folytatódott a kirándulás, de ma nem grillezés volt ebédre, hanem tortilla, amit a felnőttek előkészítettek, és mindenki magának töltötte meg, amivel akarta. Persze előtte-utána wii-ztünk, mert az a legjobb az egészben. Kefír miatt sajnos hamarabb indulni kellett, mert a farkán elkezdett egy régi seb vagy mi vérezni, úgyhogy el kellett végül vinni állatorvoshoz, hogy megnézze. Amíg anya és a Kriszti a Kefírt elvitte dokihoz, minket kitettek a Cargo-dombnál, hogy repülőket nézzünk és fotózzunk, mert az állatorvos ott volt nem messze. Mondjuk túl sok repülő manapság nincs, és a Kefír ügye elhúzódott, úgyhogy a Kriszti visszajött értünk és hazavitt minket, én pedig hétkor hazasétáltam, és itthon vártam meg anyát.
Milán
