Reggelire nutellás gofrit ettünk, hogy legyen energiánk, aztán bekentük magunkat naptejjel, szúnyogriasztóval (ami működött is), és mentünk túrázni. Az út eleje a leírás szerint "nehéz", de akkor milyen aminek nem csak az eleje nehéz? Végig felfelé úgy kellett menni mint Michael Jackson, lefelé meg csúszkálva kellett, szinte semmi egyenes szakasz nem volt! Az egyik átjáróban egy kis aranyos pele üldögélt a magasban egy kövön, de láttunk egy csomó hőscincér bogarat is. A kilátóból itt is mondjuk csodaszép volt a látvány. Innen egy barlanghoz mentünk, ahol rengeteg gyíkot láttunk és onnan is szép volt a kilátás és még a fellegvárat is lehetett látni.
Három után értünk vissza a hegy aljába és ebédeltünk egy szinte kocsma jellegű helyen, ahol ennek ellenére nagyon finom volt az étel, például mandulás bundás rántott hús volt, amiből egy nagy tállal kértünk és mindenki azt evett.
Innen hazajöttünk és pihentünk, gogoztunk, vacsoráztunk tükörtojást és sült virslit.
Jól elfáradtunk!
Milán
