Reggel hétkor felébresztett az allergiám, alig kaptam levegőt, úgyhogy anya befújt az orromba orrcseppet, és ez használt, úgyhogy még vissza tudtam aludni.
Amikor ismét felkeltem, apa üzenete várt, hogy "mi lenne, ha ma mennénk a Láthatatlan Kiállításra ?" és persze ez jó ötlet, úgyhogy le is szerveztük, és ebéd után már itt is volt értünk apa és a plüss mese után indultunk is.
Épp időben odaértünk a Millenáris Parkba, és már mehettünk is be a sötétbe... Hát itt aztán nem tudott apa fotót csinálni a blogba! Olyan sötét van odabenn, hogy tényleg nem látni semmit, szó szerint vakon tapogatóztunk... Volt persze vezetőnk is, Misi, aki vak, így neki nem volt akkora kihívás, nem úgy nekünk: azért nem könnyű egy lakást felfedezni így, vagy az úttesten átkelni, vagy szobrokat felismerni csak tapintással! Nagyon tanulságos egy óra volt, és kilépni a fényre már nagyon jó volt...
Hazafelé még anya beugrott a gyógyszertárba szemcseppért és orrspray-ért, és mivel hat óra volt, még sétáltunk a Mamával és a Dömével, és csak utána vacsoráztam.
Milán
