Reggelizni az állomás előtti klassz kávézóba mentünk, ahol nagyon fincsi péksütik és forró csoki is van. Villamossal mentünk az óváros felé, de olyan tömött járatok vannak, hogy csak a másodikra fértünk fel! De megérte! Egy hatalmas fehér márvány emlékmű mellett vitt el az utunk a Colosseumhoz. Nagyon nagy volt a sor a jegypénztárhoz a téren, oda apa állt be, mi pedig a bejutáshoz álló sorba. Majdnem egy óra volt, mire mi beértünk, és akkor láttuk meg, hogy bent is van jegypénztár, de ott nem áll senki! Hamar szóltunk apának, jöjjön ide és itt vegye meg a jegyeket... Na de végre bejutottunk és itt bent nemcsak hatalmas ez az épület, de nagyon klassz történeteket is mesélt a Kriszti. Van például egy kereszt, ami 1 évre és 11 napra feloldoz a bűneink alól, ha végigsimítjuk... mindannyian bűntelenül jöttünk hát ki a Győztesek Kapuján :) 
Innen átsétáltunk a Trevi-kúthoz és persze dobtunk aprót a medencéjébe, hogy még visszatérjünk ide. A következő megálló a tér melletti utcában a Magnum cukrászdája volt, ahol egyedi magnumokat lehet készíttetni. Hú de fincsi volt! Levezetés gyanánt átsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz és onnan a közeli sétáló utcába boltokat nézegetni. Itt apával különváltunk a csapattól és előrementünk vissza az emlékműhöz, ugyanis délelőtt csináltam egy butaságot: egy Fáraó szobornak öltözött "nemmozdulóművész" perselyébe egy jégdarabot dobtam apró helyett és ezt időközben nagyon megbántam, úgyhogy megkerestük és szerencsére meg is találtuk és engesztelésül egy marék aprót szórtam a perselyébe. 
Vacsorázni beültünk egy kis étterembe, ahol én tenger-gyümölcseis tésztát ettem és nagyon finom volt. Villamossal mentünk vissza a pályaudvarig és onnan pár perc sétával a szállodába. Hát eléggé elfáradtunk, nem is zuhanyoztunk, csak fogmosás és már dőltünk is az ágyba (kár hogy ez a hideg meglepte az olaszokat és a fűtéssel nem készültek fel rá, így elég hideg a szobánk...) .
Milán
