El se hittem, hogy apa képes volt fél négy után pár perccel ébreszteni! Hajnali fél négy??? És mi az, hogy megyünk kirándulni a Botiékkal? És igyekezzek, mert négyre itt a taxi? Milyen taxi? Semmit sem értettem... Eleve kicsit kómás voltam de az kiderült hamar, hogy tényleg taxival mentünk, de csak a reptérig, ahol már tényleg ott vártak minket a Krisztiék! Atyaég, repülővel megyünk valahová??? Az úticélt még mindig nem árulta el senki, de nem volt sok lehetőség és amikor kiderült melyik kapunk kell becsekkolni, már nem volt több kétség: repülünk Milánóba! Irtó izgi volt minden: kisétáltunk a szép repülőhöz, felszálltunk rá hátul és én az ablakhoz ülhettem, aztán már indultunk is, és pár perc múlva már emelkedett is velünk fel a gép irtó gyorsan a magasba. 
Sajnos felhős-ködös volt az idő, nem sokat lehetett látni, de a napfelkeltét a Botiék oldalán pont szépen lehetett. Még szinte ki sem hevertem a felszállás élményét és már kezdtük is az ereszkedést és egy puha landolás után Olaszországban találtuk magunkat Malpensa repterén. Innen busszal mentünk be Milánóba, de őrült nagy dugóba kerültünk, így több mint egy órát tartott az út. Sebaj, a pályaudvaron vettünk napijegyet és elmetróztunk a Dóm térre és ott reggeliztünk péksütiket és forró csokit illetve apáék kávét. Ha már ott voltunk, fel is mentünk egy keskeny lépcsőn a dóm tetejére, ahonnan nagyon szép volt a kilátás.
A térről egy nagyon szép vásárlóutca nyílik, hatalmas karácsonyfával, szép boltokkal. Az egyiknek felmentünk a legfelső szintjére, ahol egy hihetetlenül klassz édesség bolt is volt, őrült sok féle macaronnal. 
Egyszerűen muszáj volt megkóstolni a rózsa ízűt! Mennyei volt. Még bementünk más boltokba is, például egy Disney játékboltba, és egy-két ruhaboltba, no és még egy igazi Ferrari ajándékboltba is! Ekkor már kezdtünk megéhezni, így ettünk igazi hamisítatlan szuperfinom pizzát. Hatalmas szeletet adtak, meg se bírtuk enni. Pedig kellett az energia, mert még sokat mászkáltunk! Ugyanis a következő célpont az AC Milan focistadion volt. Ide egy olyan metró vitt, aminek nem volt vezetője, de még vezetőfülkéje sem, így az első ülésről ki lehetett látni az alagútra egy hatalmas ablakon keresztül. Ez őrült jó!
Sajnos a stadionba nem mehettünk be, mert épp meccsre készültek, viszont így épp kint volt már egy csomó árus és vehettünk nekem egy "Milan" feliratú pulcsit :)
Mivel a stadion túra elmaradt, lett egy kis időnk, tehát elmetróztunk az üzleti negyedhez, ahhoz a felhőkarcolóhoz, amit én már reggel a Dóm tetejéről kiszúrtam magamnak. Hát közelről még hatalmasabb volt. Itt beültünk ismét egy forró csokira illetve kávéra egy könyvesbolt-kávézóba és amikor körülnéztünk, egy Tesla szalont vettünk észre. Nosza oda is bementünk és kipróbáltuk milyen kényelmesek az autók :) Sajnos már kezdett beesteledni, indulni kellett visszafelé... 
Előbb még a Dóm térre mentünk vissza és egyrészt találkoztunk a helyi Télapóval, aki egy pizzázóban (hol máshol?) üldögélt, másrészt ismét vettünk egy-egy macaront a szuper cukrászdában, de aztán már tényleg menni kellett a reptérre. Most is busszal mentünk és a reptéren még egy csomó időnk volt a boltokban nézelődni és vásárolgatni. Vettem én is a zsebpénzemből egy őrült nagy mentos cukrot :)
Hazafelé a repülés ismét szuper volt, a felszállás hihetetlenül klassz, de aztán a levegőben már nem olyan izgi, így aztán én elaludtam egy kicsit. Arra ébredtem, hogy már ereszkedünk le Budapestre, és ismét egy puha landolás után pár perccel ismét a Ferihegyi betonon sétálgattunk.
Hazafelé egy taxival jöttünk, mert apa egy olyat kért, amibe mind a hatan beférünk és előbb a Krisztiék szálltak, ki és aztán mi is hazajöttünk vele, én pedig szinte bezuhantam az ágyamba, olyan álmos voltam, hiszen már éjfél is elmúlt...
Milán
