Reggel meghúztam a Döme fülét - na nem gonoszságból, hanem csak finoman, mert szülinapja van! Vagy ennek, vagy a töltött csontnak - de nagyon örült :)
A folytatásnak én kevésbé örültem, ugyanis mentünk vérvételre az SZTK-ba. Eleve jó nagy tömeg volt, de szerencsére gyorsan haladtunk, mert ötösével hívtak be. Amikor sorra kerültem, próbáltam hősiesen kibírni a fájdalmat ami a tűszúrással jár, és bár potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, de még így is próbáltam diszkréten kérdezni a nővér nénitől, hogy "Meddig kell még itt szenvednem? Ez nekem egyáltalán nem jó érzés!" Most elég volt szerencsére két kis fiola a véremből, és utána már mehettem is suliba, így a második órára be is értem.
Ma nem volt Kati néni, se Viki néni, helyettesítették őket.
Délután épp hazaért apa, amikor hívta őt a Kriszti - mivel anya lenémította a telefonját még tegnap és nem hallotta, hogy őt is hívta már vagy hatszor... - hogy ők hatkor indulnak a Zoo-cafféba, és mi is velük tarthatunk. Nosza gyorsan még volt idő egy konyhafőnökös játékra apával és már indultunk is, mert a ház előtt vártak már a Botiék.
Milán
