A reggelim két korty víz volt csupán, és már öltöztünk is és indultunk a Klinikákhoz. Még viszonylag időben odaértünk, 7 előtt, így amikor anya elintézte az ablaknál a papírokat, már mehettünk is az elsőre, ahol az "anyás" kórtermek vannak és mi voltunk az elsők. Egész jó a kórterem, amiben vagyunk: hat ágy van, de csak hárman vagyunk benne és van egy hatalmas tévé is. Alighogy átöltöztem pizsibe, már kaptam is az ígért gyógyszert, amitől kezdek majd elkábulni. Így is lett, kicsit szédelegtem onnantól... Közben apának el kellett menni dolgozni, de velem is felgyorsultak a dolgok: nemsokára egy gurulós ágyra tettek és zöld lepedőbe bugyoláltak és már vittek is a műtő előtti váróba. 
Ott belém szúrták a kanült, ami fájt, de közben az Odi anyukája és a másik néni beszélgetett velem amíg be nem toltak a műtőbe. Ott kaptam egy csípős altatót a kezembe és onnan már semmire nem emlékszem, csak már arra, hogy a kórteremben ébresztgetnek :)
A műtétem jól sikerült, állítólag jó nagy volt a mandulám, még a fülemet is nyomhatta, akkora.
Eleinte szédelegtem és bágyadt voltam, és fájt a torkom, de folyamatosan jobban lettem és már játszani, színezni is volt kedvem dél körül. Délután jó sokat ittam, és munka után bejött apa is és hozott utánpótlást, és olyan finomságokat, amik pépesek, vagy puhák, például pudingokat, kinder tejszeletet. Ez a része mondjuk nem rossz a mandula műtétnek! Az ebéd is tejbegríz volt például, csak hát kakaót szórtak rá! Én meg fahéjasan szeretem...
Milán
