Délelőtt még lementünk a Balcsihoz fürdeni, aztán kezdtünk bepakolni. Ebédre lehetett választani, hogy gyrost, vagy rántott sajtot kérünk - én ez utóbbit kértem és fincsi volt. Aztán befejeztük a bepakolást és indultunk az állomásra...
Egy kicsit túl kalandos lett a haza út: hatalmas vihar csapott le az országra és a vágányokra is fákat döntött, így előbb Szabadbattyánnál álldogált a vonat, aztán elindultunk, de sajnos csak Székesfehérvárig jutottunk, ott aztán jól megálltunk és nem is mozdultunk... Amit csak később tudtam meg: apáék megbeszélték a Timiékkel, hogy ők Kispesten várnak ránk, ha mégis elindulna a vonat, és közben a Timiék pedig elindultak értünk autóval. Hát ők nyertek, a vonatnak annyi... úgyhogy kocsival jöttem a Noémiékig és oda jöttek anyáék értem. Na így jutottam végül este tízre haza... Itthon gyorsan lezuhanyoztam és ettem egy joghurtot és közben egyfolytában meséltem az elmúlt egy hét vicces történeteit :)
Sajnos egy kis bánat is keveredett még este a napomba: most tudtam meg, hogy tegnap szegény kis Höri elpusztult :( Nem bírta úgy látszik a nagy hőséget. Szegény kis aranyos Jusztina hörike. Apa elmondása szerint tegnap reggel még előbújt és mászkált, aztán nap közben elaludt és nem kelt fel már többé. :(
Milán
