Reggel elsőnek köszöntöttem fel a névnapján apát. Délelőtt pedig elmentünk a KAC pályára, ahol anyáék ovija is indult az ovis sportvetélkedőn, amin szoktak. Amíg az ovisok versenyeztek egymással, én apával fociztam mezítláb a kiskapura. Az eredményhirdetés után rögtön indultunk Újpestre a Klári mamáékhoz, de a délelőtt apától kikunyerált vattacukor még "hatott" annyira, hogy nem túl sokat ettem, pedig finom rántott husi volt a borsó leves után... Ebéd után rajzolgattam és Julika néni is átjött és mindenki felköszöntötte apát, aztán lassan hazaindultunk. Amikor kicsit már hűvösebb lett az idő, olyan hat körül lementünk bringázni, ami elég jól ment, egészen addig, amíg neki nem mentem a járda melletti beton szegélynek, ami lehorzsolta a lábam. Még jó, hogy a térd- és könyökvédők rajtam voltak, mert rosszabb is lett volna a horzsolásom, az biztos. Pedig már egyedül körbe bicikliztem a hátsó kis játszóteret! Na mindegy, feljöttünk és lassan már vacsoráztam is és mentem fürdeni, mivel hétkor kezdődött a műsorunk anyával: az Ének iskolája, méghozzá a döntő! Apa inkább a forma egyet nézte... nem is értem miért?
Milán
