Reggeltől kezdve már tűkön ültem, annyira vártam, hogy mikor indulunk végre Aggtelekre a Krisztiékkel... Tizenegyig ólomlábakon járt az idő, de szerencsére hamarabb jöttek és miután a Kati mamától és a Dömétől elköszöntünk a ház előtt - már indultunk is. Hát jó hosszú volt az út, még jó, hogy hoztuk a kis dévédé lejátszót a Verdákkal és azt tudtam nézni, aztán az autópálya után egyre érdekesebb lett a táj és érdekes faluneveket, lovakat, teheneket, fácánt is láttunk a hegyek közé beérve. Aztán egyszercsak hopp! megérkeztünk. 
Elkértük a recepción a faház kulcsát és hamar beköltöztünk. Én a Botival saját szobát kaptam az emeleten, de rögvest indultunk is az étterembe ebédelni-uzsonnázni-vacsorázni (ugyanis az óraátállítás + a hosszú út miatt már elég késő volt). Miután jóllaktunk, felöltöztünk és felfedező jelleggel a környék két játszóterét kipróbáltuk (egy újszerű fajátékost és egy nagyon retró jellegűt). Onnan még sétáltunk egy kicsit a környéken: megnéztünk egy vadlest a domboldalban és elindultunk egy turista úton, de kezdtünk már fázni, úgyhogy visszafordultunk.
A klassz házikóba visszaérve persze rögtön játékba kezdtünk a szobánkban, főleg mivel klassz padlófűtés van!
Milán
