Milán blogja

Azért jó volt a saját ágyikómban aludni...
Délelőtt az autóimmal játszottam és még apa is be - beszállt a versenyekbe, amikor épp ráért (mosás, pakolászás közben). Később, délre mentünk Újpestre a Klári mamához és a fincsi leves és rántott husi után megmutattuk a Mamának a síelésen készült fotókat és videókat. Amikor hazaértünk, nem úsztam meg és egy órát sziesztáznom kellett, de utána folytattam az autóversenyes játékot. Hatkor lementünk sétálni a Kati mamával és a Dömével, aztán hamarosan megvacsoráztam és lefürödtem, mert nyolckor nézni akartam már a nagyduettet...

Milán

Hát sajnos eljött az utazás napja is... 
Reggelizés után mindenki nagy pakolászásba fogott, mi pedig persze folyton láb alatt voltunk, akárhová mentünk. De miután apáék fizettek a bácsinak a szállásért, öltözhettünk és kint a ház mellett hógolyózhattunk, amíg vártunk a ratrack-ra, ami levitt minket és a cuccokat az autókhoz. Nagyon érdekes volt ratrackon utazni! Kicsit zajos (nagyon), kicsit büdös (nagyon), de szörnyen izgi :)  
Az autóknál bepakoltunk és a Zsoltéktól elköszöntünk, mert ők nagyon siettek, mi pedig hármas autókonvojban nekivágtunk az útnak. Csak egyszer álltunk meg Ausztriában: egy Billába ugrottunk be venni pár apróságot. Sajnos az autópályán egy baleset volt korábban és egy órát araszoltunk, de még szerencse, hogy nem többet, mert akkor nem biztos, hogy kibírom hazáig a vécére menéssel...  De így még pont hazaértünk időben (5 után) és amíg apa felcipelt és kipakolt, addig anya sütött egy pizzát vacsorára.
Evés után természetesen wii-ztem egyet, hiszen egy hete nem mariokartoztam!  Este még az autóimmal is játszottam a fürdésig-lefekvésig.

Milán

Ma volt a síelés utolsó napja, úgyhogy korán keltem :)  Mondjuk ettől függetlenül kilenc után öltöztünk csak be és indultunk neki a hegynek... Ma "szabadnapunk" volt, nem a Zsolttal kezdtünk, hanem a Botiékkal mentünk pár kőrt. A pályák kicsit már olvadoznak és kásásak, ezért párszor földre ültem amikor szinte eltűntem a hóbuckákban, de ettől függetlenül nagyon szuper volt ma is a sízés. Ebédelni egy nagy hüttébe ültünk be, mert ma gőzgombócot ettünk (fincsi volt!), aztán a Krisztiék átmentek más pályákra, mi pedig hármasban még a négyüléses lift melletti pályákat jártuk be és amikor már mindegyiken jártunk, akkor átcsúsztunk a kétüléseshez és ott is mentünk párat, például egy klassz kis erdei titkos úton is :)  Jó sokat síeltünk ma, úgyhogy kissé el is fáradtam, és jól is esett a házba visszaérve egy kis bolonyai spagetti. Délután a fiúkkal játszottam autósat.

Milán

Ma is elsők között keltünk apával, és reggelizés közben kerültek elő a többiek aztán lassacskán öltöztünk és már indultunk is síelni. Mindenkinek egyre jobban megy már a síelés és ma a szél sem fújt annyira mint tegnap, úgyhogy szuper jó volt minden egyes lecsúszás. Én legalábbis nagyon élveztem... Persze ma is a csákányossal mentünk fel a hegytetőre, de onnan a négyülésessel folytattuk a napi sísuli edzést :)  Dél tájban még anyával és apával hármasban is lejöttünk a tízes pályán, és onnan már visszajöttünk a házhoz ebédelni.  Ebéd után "mesefilm vetítés" volt a földszinten, de engem annyira nem érdekelt a Merida, úgyhogy inkább apával társasoztam a szobánkban. A film után ismét öltöztünk és kimentünk még csúszkázni a ház mellé, amíg még világos van. Természetesen a hüttébe is bementünk forró csokit inni és beszélgetni. Vacsorára visszamentünk a házba és ettünk finom virslit, utána rajzoltunk egész este szinte.

Milán

Természetesen ma is volt síiskola, és egyre jobban megy már mindenkinek. Sajnos az időjárás mára egészen megváltozott és a napsütéses szép idő helyett borult, szeles lett. Na sebaj, ma már a csákányos liftezés se volt akkora probléma, de mondjuk a hegytetőn beleértünk a felhőbe és fújt a szél piszkosul. No sebaj, ahogy lejjebb értünk, egyre kevésbé fújt már a szél. Ma a kétüléses lifttel mentünk fel és mindig más és más pályán jöttünk le háromszor is, aztán már annyira fújt a szél, hogy leállították a beülős lifteket, úgyhogy beültünk egy hüttébe ebédelni, méghozzá virslit és brutálisan habos forró csokit :)  Utána visszasiklottunk a házba, ahol csendespihenő következett (többé-kevésbé csendes), és ezek után kimentünk popsitepsivel csúszkálni. Apa volt a célpont, akit el kellett találni és akkor kaptunk egy pontot... Sötétedésig ezt játszottuk (egy idő után apa fel-alá mászkált, mondván a mozgó célpont nehezebb), és amikor bementünk, apa ment szaunázni - amit én is szeretek, de épp őrületese bújócskázás volt, én pedig inkább csatlakoztam a többiekhez és beálltam a játékba.

Milán

Reggel az elsők között keltünk, aztán reggeli után lassan mindenki előkerült és lassan öltöztünk is, mert természetesen mentünk síelni. Na ma már nem is volt probléma lejutni a csákányos liftig, igaz párszor elestem, de felkeltem és csúsztunk tovább. A feljutás izgis volt a csákányossal, mert egyrészt irtó hosszú, másrészt hepehupás és én apával mentem a lécei között egyensúlyozva. De végül felértünk és innen kezdve már klassz volt minden: a Zsoltival lejöttünk pár nagyon szép pályán és felfelé a beülős négy személyes lifttel mentünk mindig (apa és anya megvárt minket lent). Az egyik utolsó lecsúszás közben megálltunk egy nagyon szép helyen, ahol egy irtó fincsi forró csokit ittunk a hüttében és mellette a lejtős mély hóban is játszottunk még, aztán indultunk vissza a házba ebédelni és evés után játszani. Kicsit később még átmentünk a szemközti hüttéhez csúszkálni a popsitepsikkel és forró csokit inni, és  amikor már kezdett besötétedni, akkor bejöttünk a házba vacsorázni. Vacsi után játszottunk az asztalnál mindenféle társasjátékokkal egészen estig.

Milán

Hű de nagyot aludtunk! És képzeljétek nekem és a Botinak külön szobánk van és ott csak mi ketten lakunk! Jó, mí?
Reggelizés után felöltöztünk és elindultunk síelni. Hát őszintén szólva az első lejtőn kissé pánikba estem és nem akartam elhinni apának, hogy én ott valaha is le tudnék siklani, olyan meredeknek tűnt és minden kanyarban elestem... Nagy nehezen leértünk a hídig, ahol anya megvárt minket (a többiek már rég elmentek a tanulópályához), és nemsokára a Krisztiék is odacsúsztak, és együtt elmentünk egy pálya aljához, ahonnan át tudtunk sétálni a kis pályához, a többiekhez. Na itt már sokkal jobb volt sízni, mert a Zsolti segített nekünk és mutatta, hogy hogyan kell szépen kanyarogva lejönni a lejtőn. Olyan jól ment már pár csúszás után, hogy amikor apáék is odajöttek, akkor felmentünk a beülős lifttel a hegytetőre és onnan simán le tudtunk jönni a Zsoltot követve, és a pálya alján a nagy, négyszemélyes beülőssel megint felmentünk a hegytetőre és onnan egyenesen a házhoz tudtunk csúszni.
Ebéd után a Boti megcsinálta a leckéjét, és aztán egy csomót mastermind-oztunk, és ismét felöltöztünk, de nem síelni, mert már késő lett volna elindulni, mivel négykor zárnak a liftek, szóval a jól bevált popsicsúszkázás következett :)  A ház körül több helyen is csúszkáltunk és apa meghívott minket a szemközti hüttébe egy-egy szuperfincsi forró csokira. Persze mi alighogy megittuk a csokit, máris mentünk a hütte mellé csúszkálni, apáék meg ott napoztak még a teraszon amíg oda sütött a nap. Szóval sötétedett már amikor bementünk a házba és mivel jól át voltunk fagyva, hamar mentünk szaunázni. Amikor már tényleg jól átmelegedtünk, kirohantunk a hóra és hamar vissza és apa nagyon vicces volt: hatalmas hódarabokkal kente be anya és a Kriszti hátát :)    Szaunázás után megfürödtünk és vacsoráztunk, és játszottunk egész este.

Milán