Hű de nagyot aludtunk! És képzeljétek nekem és a Botinak külön szobánk van és ott csak mi ketten lakunk! Jó, mí?
Reggelizés után felöltöztünk és elindultunk síelni. Hát őszintén szólva az első lejtőn kissé pánikba estem és nem akartam elhinni apának, hogy én ott valaha is le tudnék siklani, olyan meredeknek tűnt és minden kanyarban elestem... Nagy nehezen leértünk a hídig, ahol anya megvárt minket (a többiek már rég elmentek a tanulópályához), és nemsokára a Krisztiék is odacsúsztak, és együtt elmentünk egy pálya aljához, ahonnan át tudtunk sétálni a kis pályához, a többiekhez. Na itt már sokkal jobb volt sízni, mert a Zsolti segített nekünk és mutatta, hogy hogyan kell szépen kanyarogva lejönni a lejtőn. Olyan jól ment már pár csúszás után, hogy amikor apáék is odajöttek, akkor felmentünk a beülős lifttel a hegytetőre és onnan simán le tudtunk jönni a Zsoltot követve, és a pálya alján a nagy, négyszemélyes beülőssel megint felmentünk a hegytetőre és onnan egyenesen a házhoz tudtunk csúszni.
Ebéd után a Boti megcsinálta a leckéjét, és aztán egy csomót mastermind-oztunk, és ismét felöltöztünk, de nem síelni, mert már késő lett volna elindulni, mivel négykor zárnak a liftek, szóval a jól bevált popsicsúszkázás következett :) A ház körül több helyen is csúszkáltunk és apa meghívott minket a szemközti hüttébe egy-egy szuperfincsi forró csokira. Persze mi alighogy megittuk a csokit, máris mentünk a hütte mellé csúszkálni, apáék meg ott napoztak még a teraszon amíg oda sütött a nap. Szóval sötétedett már amikor bementünk a házba és mivel jól át voltunk fagyva, hamar mentünk szaunázni. Amikor már tényleg jól átmelegedtünk, kirohantunk a hóra és hamar vissza és apa nagyon vicces volt: hatalmas hódarabokkal kente be anya és a Kriszti hátát :) Szaunázás után megfürödtünk és vacsoráztunk, és játszottunk egész este.
Milán
