Milán blogja

Ma egy órával kevesebbet aludhattunk, pontosabban szólva én akkor keltem, amikor magamtól felébredtem, csak ekkor már nem 7, hanem 8 óra volt már, mert óraátállítás volt hajnalban. Mindegy, apával megreggeliztünk, aztán játszottunk tizenegyig és indultunk Újpestre. Mivel holnap még egyszer nem jövünk, most meglocsoltuk a Mamát és kaptam tőle egy nagy halom finomságot (kindertojást, csokinyuszit,ja és még egy kisautót és zsebpénzt is! klassz!). Az ebéd is jó volt és desszertnek egy marcipán nyuszit adott a Mama, amit félig meg is ettem (a másik felét később, uzsonnára meghagytam). Kicsit még rejtvényt fejtettünk, aztán a Julika nénihez is elmentünk és őt is meglocsoltuk pár szép színes tojásért cserébe, aztán hazaérve kicsit le kellett pihennem,de aztán uzsonna és az autóverseny fojtatása következett. Hatkor lementünk sétálni a Kati mamáékkal és amikor feljöttünk, megvacsoráztunk. A nagy duett előtt még hamar elmentem fürdeni, aztán este együtt tévéztem anyával (apa nem rajong ezekért az éneklős műsorokért)...

Milán

Délelőtt nem sok minden történt, apa elment vásárolni, addig én forma egyeset játszottam, aztán amikor apa hazaért, anya sütni-főzni kezdett, és addig apát fárasztottam, aztán ebéd után végre beindult a nap:
egy hét bezártság után már szinte bármi változatosság jó lett volna, de anya és apa jót találtak ki: a Noémivel együtt elmentünk a Városligetbe a Mezőgazdasági múzeumba, az érzékszervek kiállításra. Nagyon vicces volt! Tök jópofa játékok és feladatok és tárgyak voltak kiállítva. Persze nem csak nézni lehetett (na jó, a "látás" résznél persze igen), hanem megfogni, megszagolni, meghallgatni is mindenfélét. Az emeleten pedig húsvéti kiállítás volt, ahol lehetett nemezelni is és csináltunk a Noncsival egy-egy nagyon szép virágocskát. No és még itt sem ért véget a móka, mert elszaladtunk a Klári mamához és onnan a Krisztiékhez, mert hívott minket az Anna játszani. Kicsit több mint egy órát játszottunk, csak sajnos ilyenkor nagyon hamar este lesz és menni kell haza... Természetesen előbb hazavittük a Noémit... Itthon egyből vacsoráztunk is (a Klári mama finomságait kóstoltuk meg), aztán már eléggé el voltam pilledve, úgyhogy mentem is fürdeni és aludni. Így is kilenc óra volt már mire ágyba hullottam...

Milán

Reggel még itthon volt apa amikor keltem, úgyhogy együtt reggeliztünk és miután én megkaptam a gyógyszereimet, mentem a nagyszobába autóversenyeset játszani, apa pedig indult dolgozni. Így hát ma is anyával maradtam itthon délelőtt:  a játék után együtt bepaníroztunk egy halom csirkemell filét (igen, én is paníroztam ám!), és azt sütötte ki anya ebédre kicsit később (így sokkal finomabb is volt!). Ebéd után egy jó hosszú mese következett és ma is aludtam egy órát legalább. Ébredés után tévéztünk és játszottunk a villamosos kártyával meg ilyesmi, amíg apa haza nem ért, akkor vele is társasoztunk és együtt megvacsoráztunk. Fürdésig még társasoztunk, aztán mentem is aludni.

Milán

Ma anya maradt itthon velem, mivel amúgy sem lett volna ovi (húsvéti szünet van ugyanis)...  Délelőtt sokat játszottam, és ebéd után egy hosszú mesét mesélt anya - és talán ezért - ki tudja - de aludtam ma is egy kicsit. Ébredés után anya vasalt és együtt néztük a házalakításos műsort, aztán nemsokára megérkezett apa és hozott nekünk friss fincsi kakaós csigát, amit rögvest meg is ettünk anyával uzsonnára. Egy kis autókázás után együtt vacsoráztam apával (a maradék túrógombócot ettük meg), és estig hármasban kártyáztunk a villamosos kártyámmal illetve még a fürdés előtt pár mastermind menetet is lejátszottunk és mindenki nagyon ügyes volt és negyedikre kitalálta a négy színt a helyén!

Milán

ui.: este csak 18.8 kiló voltam... úgy látszik a betegség alatt picit fogytam

Ma érdekes napom volt:
Reggel jó sokáig aludtam. Épp akkor keltem, amikor átjött a Kati mama. Apa még azért megvárta amíg megreggelizek, aztán beadta a gyógyszereket és ment dolgozni, én pedig délelőtt a Mamával maradtam itthon. Nem unatkoztunk: csináltunk túrógombócot ebédre (én segítettem a prézlibe forgatni a gombóckákat!), játszottam az autókkal forma egyet és még keresztrejtvényt fejteni is segítettem a Mamának!  Ebédre pedig hat gombócot bevágtam (elvégre én is benne voltam a készítésben, és úgy máris sokkal finomabb!). Nemsokára pedig hazaért anya és hozta a Noémit, de sajnos nem maradhatott a Noncsi, mert igaz, hogy nincs már lázam, de még betegnek minősülök, így aztán őt elvitte magával a Mama, én pedig lefeküdtem és aludtam is egy kicsit. Ébredés és uzsonna után nem sokkal jött apa, anya pedig elment a suliba megkérdezni, hogy mi lesz a felvételimmel, de nem igazán lettünk okosabbak a válaszoktól. Délután még apával is játszottam és persze befejeztem az autóversenyt és rajzolgattam is, aztán vacsorára is gombócot kértem. Lefekvésig tovább rajzolgattam, és ma már este sem volt lázam (úgy látszik a gyógyszerek hatottak...)

Milán

Reggel egész jól voltam, apa átvitt a Kati mamához, mert apának dolgoznia kellett pár órát és addig ott maradtam. Még szerencse, hogy átvihettem a fehér telefonját apának, amivel irtó vicces fotókat lehet csinálni és lehet rajta játszani is (le is merítettem teljesen). Meglepődtem, mert a Kati mama igen ügyes volt például a lézehokiban. Később ebédre csak paradicsomlevest ettem, aztán próbáltunk internetezni, de valamiért a számítógép nem akart betölteni semmit, de ekkor megérkezett apa és hamar megcsinálta, majd ő is evett sóskafőzeléket és fasírtot és tojást, aztán elindultunk haza. Amíg anyára vártunk, addig megnéztük a Toy Story 3 végét, mivel tegnap csak elkezdtük és nem fejeztük be. Amint hazaért ötkor anya, máris indultunk az orvosi rendelőbe, mert sajnos megint 38 fokos lázam van, és a doktor néni azt mondta, ebben az esetben menjünk vissza... Hát ma aztán tényleg sokat kellett várnunk: hét után jutottunk csak be, de legalább hamar végzetünk és jöhettünk haza, ugyanis már éhes és szomjas is voltam. Apa rögvest melegített is nekem a Mama sóskájából, de én krumplival és tojással kértem (nem rajongok a fasírtért annyira). Utána bevettem egy halom gyógyszert, aztán picit még autóversenyt néztünk apával és mentem fürdeni, meg aludni.

Milán

Délelőtt egész jól voltam, apával játszottam mindenfélét és ebédre is már tudtam enni egy normál adagot (igaz még be van dugulva az orrom, ezért ízeket nem nagyon érzek...). Később sajnos, a délutáni pihizés közben elkezdett egyre feljebb kúszni a hőmérsékletem. Pedig egy kicsit az oviba is le kellett mennünk apával egy nagy halom tojásért, és mikor visszaértünk, már nagyon el voltam pilledve, ami nem is csoda, mert már megint 38 feletti lázam volt és innen már sok kedvem nem is volt játszani, inkább csak feküdtem betakarózva a nagyszobában és apával síugrást néztünk. Közben anya is hazaért, mert ő egész nap dolgozott, de hiába hozott pizzát, még ahhoz sem volt étvágyam...

Milán