Ma jó nagyot kirándultunk!
Reggeli után rögtön indultunk is Kókára, ahol egy kis csapat fogadott minket, többek között apa kollégája, felesége és fia. Leparkoltuk az autókat és egy kiszáradt patakmederben indultunk el. A túravezető bácsi egy nagy rúddal levette a fákról a kihelyezett odúkat és vagy kipucolta őket, ha "lakatlanok" voltak, vagy ha peléket talált, akkor őket megetette mindenféle magokkal. Közben persze a pelék kifutottak az odúból, de némelyik olyan bátor volt, hogy ránk mászott, vagy engedte, hogy megsimizzük :) Nagyon aranyosak voltak, tisztára mint az én kis hörcsögöm otthon... Aztán volt pár olyan odú, amibe erdei egér költözött be - na őket "kilakoltatta" a Laci bácsi, mert oda akkor nem költöznének már be később kismadarak. A pelék azért maradhattak, mert ők védett állatok és télire úgyis ki fognak költözni, hogy a föld alatti üregekben meleg fészket építsenek és ott aludjanak majd téli álmot. 
Jól elfáradtunk mire a régi malom romjaihoz értünk és mivel onnan már csak az erdészek számára lett volna érdekes a további séta, így a fele csapat - és mi is - visszasétáltunk a kocsikhoz. De mivel már jó éhesek is voltunk eddigre, így megálltunk Kókán egy szép kis étteremben és ott ebédeltünk. Képzeljétek, volt az étterem udvarán egy cica család is: anya, apa és két kiskölyök cica. Nagyon aranyosak voltak, és még aranyosabbak a szomszéd kutyái, akik lelkesen szerettek volna velem játszani: bökdösték a gumi játéksünijüket, csak hát egy drótkerítés volt közöttünk... így a játék sajnos elmaradt... Mindegy, az ebéd nagyon finom volt és forró csokit is kaphattam utána, az is nagyon jó volt, aztán indultunk haza.
Hatkor lementünk sétálni a Kati mamával és elmeséltük neki a kirándulást. Estig még autóztam és a vacsora után hamar mentem is fürdeni, hogy meg tudjam nézni az x-faktor elejét legalább...
Milán
