Ma ünneplőbe kellett menni, mert kétszáz éves lenne Eötvös József. Minden osztály vitt virágot a földszinti emléktáblához és képzeljétek, a mi osztályunkból én rakhattam oda a csokrot! Aztán átöltöztünk persze és folytatódott a tanítás, ami ma is leginkább rajzolás, játék és gyakorlás volt, szóval csupa jó dolog. Talán mondanom sem kell, de ma is kaptam három dicsérőt, úgyhogy már jó sok van, még pár kell egyik-másikból és kapok értük matricákat, az pedig olyan, mintha ötöst kaptam volna! Klassz!
Később, délután jött értem és a Noémiért a Kati mama és a Botival plusz Annával kiegészülve rögtön a játszóterünkre mentünk le. Épp egy-perc-és-nyersz játékoztam a Botival, amikor előbb apa, aztán anya is befutott és amikor a Mamáék mentek kutyát sétáltatni én addig nyaggattam anyát, amíg mi is velük tartottunk. Amikor hazaértünk, apát seholse találtuk, úgyhogy felhívtuk merre jár, de csak az Anikónál volt hajvágás okán, úgyhogy addig én megvacsoráztam, hogy amikor hazaér, rögtön kezdhessük nézni felvételről a Hal a tortánt. A fürdés után még volt egy kis idő, úgyhogy apával autózni is tudtam még lefekvésig.
Milán
