Reggel, kilencre, pályanyitásra apa elment a Krisztiékkel síelni és mikor minden pályát kipróbáltak, visszajöttek értünk. Anya váltotta apát, vagyis most anyával mentem síelni és képzeljétek, rávettük anyát, hogy jöjjön fel a piros pályához és azon jöjjünk le! Nagyon klassz volt, mert ez is egy jó hosszú pálya volt! Csúsztunk még jó párat mindenfelé, és ma is beültünk a klassz kis hüttébe egy forró csokira :) 
Később, amikor a Boti visszament a házba, akkor kijött apa és ő is csatlakozott hozzánk. Vele felmentünk még magasabbra is, egészen a hegy tetejére! Na onnan aztán jó sokáig lehet lefelé csúszni! Irtó sokat síeltem ma, és amikor már elfáradtam, visszajöttünk a házba. Délután a Botival játszottam a teraszon, utána rohangáltunk a ház körül. Persze sikerült csurom vizes lennem, úgyhogy hirtelen az összes tiszta ruhám kint száradt a teraszon és be lettem zavarva a házba... 
De szerencsére nem sokáig, mert amint mindenki pihent egy picit, mentünk vacsorázni a tegnap kinézett hüttébe. Ez is klassz kis étterem volt és finom volt minden, amit rendeltünk, sőt, képzeljétek vacsora közben pont az ablak alatt fordult meg többször is a ratrak és a vacsi végén anyáéktól egy-egy gumilabdát kaphattunk az automatákból, a pincér bácsitól pedig cukorkákat. Klassz! Aztán a sötétben visszabotorkáltunk és már mentünk is zuhanyozni és aludni, mert későre járt már...
Milán
