Ma én találhattam ki, hogy mit csináljunk, hová menjünk és én azt kértem, hogy hadd fotózzak a piacon dinnyét. Apa kicsit csodálkozott, de ha ez a kívánságom, hát legyen, mondta és eszerint alakította a délelőtti programunkat:
Előbb elmentünk apa munkahelyére, de szerencsére csak keveset voltunk ott (mert elég uncsi). Hazafelé még odaadtunk egy nagy dobozt egy bácsinak, és itthon még felszaladtunk memóriakártyáért a fényképezőmbe, mert igaz ugyan, hogy a piacra kellett volna tartogatnom, de valahogy sikerült telefényképezni a memóriáját. Így viszont megint tudtam sokat fényképezni, amikor elsétáltunk a piacra. Jól körülnéztünk és mindenfelé elsétálgattunk, majd kiválaszthattam egy dinnyét, amit apa meg is vett, sőt még ischlert is kérhettem a pékségben ebéd utánra. Eddigre már kicsit meg is éheztünk, úgyhogy hazasétáltunk és itthon megebédeltünk és egy fél ischlert meg is ettem (finom volt!). De délután csak sziesztáztam kicsit, aludni nem volt kedvem, és épp rajzolgattam, amikor anya hazaért és akkor hárman lementünk a játszótérre, mert a Mama is pont akkor ment le a Noémivel. Sajnos érte hamar jött a Timi, úgyhogy utána a többi fiúval voltam kénytelen játszani, csúszdázni, futkározni. Nomeg anyával fociztam is, aztán hazajöttünk. Vacsora után még apával kicsit játszottunk és fürdés előtt még megnéztük a fotókat és videókat amiket a napokban csináltam. Este pedig ma is diavetítés volt. Klassz!
Milán
