Reggel alig tudtam játszani egy keveset, mert már öltöztünk is szép ruhába és indultunk a keresztelőmre (bár ekkor még nem sok kedvem volt az egészhez, mert fogalmam sem volt, milyen lesz...). A Kati mama házánál találkoztunk a Krisztiékkel, hiszen ő lesz a keresztanyám és persze a Mamát is vittük. Újpesten hamar megtaláltuk a kis templomot, ahol annó apát is keresztelték és egy kedves pap bácsi fogadott minket. Odabenn rögtön felfedeztünk egy nagy nyuszit, aki békésen eszegetett a ketrecében, aztán amíg apáék papíroztak, addig mi lemehettünk a gyerekszobába, ahol sok játék volt, még olyan hegymászós is, amit én is most kaptam karácsonyra. Kicsit itt játszhattunk és amikor a Klári mama és a Peti is odaértek (a Peti lesz ismét a keresztapám), akkor elmentünk a templomba és ott a pap bácsi elmondta kinek mi lesz a feladata. Nemsokára kezdődött is a szertartás és az én feladatom tényleg nem volt nehéz: a pap bácsi beszélt a gyülekezethez (egész sok néni és bácsi összegyűlt addigra), utána apáékhoz is beszélt és amikor hozzám lépett, nekem csak le kellett hajtani a fejemet és egy pici szentelt vízzel megszentelt, de alig lettem vizes, nagyon ügyesen csinálta :) 
Utána még beszélt egy ideig a bácsi és énekeltek is és orgonazene is volt, aztán mi mehettünk is. Ennyi volt az egész, én rosszabbra számítottam :) Na most már nem vagyok "pogány" :)
Innen rögtön mentünk is egy közeli étterembe, ahova még túl hamar is érkeztünk, épp csak kinyitottak... De a pincér bácsi nagyon jó fej volt, nem bánta azt se, hogy mi hárman az Annával és a Botival, fel-alá rohangáltunk :) Az ebéd is finom volt, én zellerkrém levest kértem bogyókkal, és utána rántott husit krumplival, nomeg kértem a Kriszti pizzájából is, az is finom volt. Mindenki nagyon dicsérte az ételeket és akkora adagokat kaptunk, hogy meg se tudtuk enni, még haza is csomagoltattunk.
Még ekkor se mentünk rögtön haza, mert a Klári mamának eszébe jutott, hogy ugorjunk be abba a szuper cukrászdába nem messze tőlük és hát persze erre senki nem mondott nemet :) Na itt aztán annyi finomság van, hogy választani is nagyon nehéz közülük! Én egy nagyon érdekes habcukrot kértem, apáék minyont, a mamáék tortákat és a Zoliék is mindenfélét, 
aztán elköszöntünk a Botiéktól és hazavittük mindkét mamát, itthon pedig mennem kellett pihizni négy óráig...
Délután apával játszottam, aztán hatkor lementünk a Mamával és a Dömével sétálni egyet. Este a vacsorám apa negyed pizzája volt, amit apa legnagyobb csodálkozására be is vágtam, pedig jó nagy volt ám, de irtó fincsi!
Fürdés és hajmosás után már mennem kellett sajnos aludni, mert kilenc óra volt és a mai napot ki kell pihennem :)
Milán
