Ma jó sokat voltam a Kati mamával! Reggeli után nem sokkal átvittek hozzá anyáék, és ők mentek vásárolni. Én pedig kitaláltam, hogy piacosat szeretnék játszani és én voltam az eladó, csakhogy a mamának folyton főznie kellett, úgyhogy kineveztem a Dömét vásárlónak :) Igen ám, de képzeljétek, ő meg folyton elvitte a gyümölcsöket és nem fizetett! Hiába mondtam neki, hogy mi a játék, ő állandóan fizetés nélkül lopkodta a gyümölcseimet! Még ilyet! Szerencsére dél előtt a Kriszti áthozta a Botit és az Annát, és a Mama pedig elővette a golyó-gurigatós játékot, úgyhogy végre volt kivel-mivel játszani. Ebédre sok levest ettem és egy kis husit krumplival és közben átjöttek apáék is ebédelni, aztán mi - gyerekek - mentünk aludni, anyáék pedig hazamentek takarítani. 
Később, háromkor, amikor megérkeztek a Krisztiék a Botiékért, én is felkeltem és uzsonna után lementünk a Mamával a nagy játszótérre, és egy ideig jót homokoztam és csúszdáztam, csak amikor sokadszorra szórtam a csoporttársam Ricsinek a fejére a homokot , akkor felvitt a Mama és nála játszottam még kicsit, aztán jött értem apa és pont kinéztünk az ablakon, amikor láttuk az utcán, ahogy felénk sétál.
Amikor hazaértem, meglepetés fogadott: a szobámban rendet csinált anya és elővett új és régen játszott játékokat. Nosza elő is vettem a polcról az imbolygó séfet és apával játszottunk vele, aztán anyával építgettünk krumplifejeket. Viszont annyira elszaladt az idő a játékokkal, hogy vacsora és fürdés után rögtön menni kellett már aludni...
Milán
