Reggel nem is kellett ébreszteni, pont hétkor magamtól keltem. Apa adott reggelit, aztán picit még játszottunk és elindultunk ismét a Heim Pál kórházba, hogy meggyógyultam-e... Sajnos ma irtó sokat kellett várni a doktor bácsira, de végül megérte, mert azt mondta, hogy meggyógyultam és már nem kell a nyakpárna. Gyorsan apa elhozott a Kati mamához, és már ment is dolgozni, mi pedig az ebédért. De jajj, hazafelé kicsit ügyetlenkedtem és a Mama elesett a lábamban! Szegény nagyot huppant és az ételhordó is repült, végül két bácsi segítette fel, én pedig csak hüppögtem ijedtemben. Még szerencse, hogy nem lett semmi baja a mamának.
Ebéd után inkább megvártam anyát, hogy itthon aludhassak és amikor hazajöttünk, teljesen egyedül elmentem aludni az ágyikómba és jó nagyot aludtam. Ébredés után épp meguzsonnáztunk anyával, amikor hazaért apa is. A vacsoráig a gyümölcsökkel játszottunk és vacsira megettem a paradicsomleves másik felét tegnapról. Fürdés után még kicsit játszott velem apa, de mivel már későre járt, utána menni kellett már aludni.
Milán
