Reggel korán keltem, de nem is baj, mert még így is igyekezni kellett a készülődésnél, nehogy elkéssünk az usziból. Ma az elején semmi kedvem nem volt úszkálni, de aztán belejöttem és a végére úgy elfáradtam, hogy még játszani se volt erőm...
Pedig még a pihenéssel is várnom kellett, ugyanis egyből mentünk a temetőbe mécseseket gyújtani. Na itt már tényleg alig vonszoltam magam, így végül apa megszánt és felkapott és cipelt az autóig :)
Itthon még játszottam kicsit, amíg anya pakolászott és apa megsütötte a fincsi ebédet: egy új fajta szuper betű alakú krokettet husival és rántott halrudacskákkal. Utána viszont - hiába voltam délelőtt olyan fáradt - mégis irtó nehezen aludtam el... Ébredés után pedig rögtön autóba pattantunk és elmentünk a Gabikáékhoz, mert szülinapi összejövetel volt náluk. Nekem a legjobban nem is a csoki-szökőkút (na az se volt rossz), hanem a zongora tetszett. Csak sajnos a Klári mama szerint kicsit hangosan zongorázok... De persze volt torta is és még sok-sok ennivaló és süti, én pedig csipegettem ebből-is-abból-is. No és persze amikor felfedeztem, hogy lehet kőrbe-kőrbe rohangálni! Hohó!
Na az volt még szuper! Ja és egy cicát is meglestünk, aki (nem is értem miért?) elbújt előlem az ágy alá, amennyire csak tudott és onnan pislogott rám...
Sajnos este felé indulni kellett haza, viszont átjöttek a Csilláék és hozták a Lili kutyát is, aki folyton incselkedett velem és meg akart mindent enni, meg futkosott fel-alá egész este. Jó sokáig fent maradhattam és a Csilla megint sütött fincsi csokis sütit, méghozzá ezt vanília fagyival lehetett enni! Hát ma aztán jó kis sütis napom volt!
Milán
