Ma megint nem tudtam eleget játszani otthon reggel, épp csak megnéztük az ajándékba kapott számos dévédét , és már mentünk is a Csabáékkal együtt Veresre szánkózni és korizni. Egész hamar odaértünk és Veresen a Csaba apukája, a Bandi bácsi, anyukája az Ili néni és az unokahúga, az Évi várt minket, nomeg két kutyus, egy nyugisabb nagyobb és egy izgága ici-pici, aki folyton incselkedett velem. 
Rögtön megkínáltak sütivel és persze nem mondtam nemet két csokis sütire, azután elsétáltunk kacsákat etetni a másik közeli tavacskához és közben Bandi bácsi, - akivel egész összehaverkodtam - tüzet rakott a tóparton nádból, ami jól is jött, mert a kacsa etetésben kezdett a kezem már kihűlni... Sőt, még a szekerce nevű nehéz, de érdekes szerszámot is kipróbálhattam, bár néhány suhintás után apa inkább elvette, nem is értem miért... 
Aztán visszasétáltunk a házba és mindenki ebédelt (engem kivéve, mert pár kanál leves után inkább megint sütiztem...), és utána lementünk a befagyott tóra szánkózni és korcsolyázni, amit roppantul élveztem. Az volt a legjobb, amikor a Csaba irtó gyorsan húzott, vagy amikor a hóna alatt repülőzhettem, vagy amikor a Csilla jó gyorsan tolt a szánkóval, és amikor apa futott velem, szintén a szánkóval. A sok játékban eléggé elfáradtam és kicsit már fáztam is, úgyhogy visszamentünk kics
it melegedni a házba és nem sokkal később hazaindultunk. Én persze rögtön elaludtam a kocsiban és még otthon is aludtam tovább az ágyikómban, de nem is csoda, mert a jó levegőn nagyon elfáradtam a sok csúszkálásban!
Ébredés után uzsonnáztam és még sokat játszottam felváltva anyával, aztán a fürdés után apával, mert anya még nálam is jobban elfáradt és ment aludni. Sajnos apa se bírta sokáig a kiképzést és megegyeztünk, hogy mesél nekem a tizennégy pillangóról, ha megyek aludni, így aztán inkább mentem az ágyamba alukálni...
Milán
