Reggel jó sokáig aludtunk, úgyhogy sajnos már nem volt itthon apa és anya azt mondta, nem is tudjuk hazahívni, mert csak sokára érne haza, úgyhogy hadd adjon ő reggelit... Hát ha ez ilyen bonyolult, akkor egye fene... Utána kicsit játszottunk és elmentünk az ebédért és átmentünk a Mamához és én kisírtam, hogy az összes hat-hetet is átvigyük! Még szerencse, mert átjöttek a Krisztiék és tudtam a Botival játszani, és még ebédelni is együtt ettünk a kis asztalnál, utána aludni kellett kicsit. Arra ébredtem, hogy a Boti már fenn volt és a hat-hetekkel játszott (aminek a hangját rögtön megismertem!), úgyhogy én is rögtön játszani akartam! Épp elaludt Anna a nagyszobában, amikor apa is átjött, de Anna miatt csendben kellett lenni, pedig az nagyon nehéz ám! Sokáig keresgéltük a legkisebb hat-hetet, amit ezek szerint elég jól sikerült eldugni az imént, és meg se lett, úgyhogy nélküle kellett hazamenni...
Otthon anyához jött a lábmasszírozó néni és addig amíg anyát masszírozták, mi apával szépen csendben játszottunk (anya meg is dicsért utána, hogy milyen ügyesek voltunk), aztán amikor elment a néni, vacsoráztam egy kis pörköltet és mentem fürdeni és hajat mosni, aztán még lefekvés előtt picit lehetett játszani és apával a nagy könyvet is megnéztük, amit áthoztunk a Mamától és tele van német és angol szavakkal, amiket apa elolvasott nekem.
Milán
