A délelőtt egész jól indult, ugyanis apa sokat játszott velem (nagyon klassz dolgokat csináltunk legóból!) és még motorozni is lementünk a nagy játszóra, de ott már kezdtem nyűgös lenni, mert nem akarták anyáék azt csinálni, amit mondtam nekik... Persze az is lehet, hogy anyának volt igaza és csak szimplán nem aludtam ki magam, mert ebéd után egy jó nagyot tudtam aludni. Ébredés után - ahogy anyáék ígérték - átmentünk a Botiékhoz! Juhhé! Ott volt a Gergő és a Dávid is a szüleikkel. Apáék elmentek a teszkóba vásárolni és addig én ott maradhattam játszani. 
Hűűűű mekkorát játszottunk! Főleg a Botival játszottam és persze mivel átvittük a nagy hat-hetemet, azzal játszottunk eldugósat is és csúszdázósat is, és amikor visszaértek anyáék és már indulni kellett haza, akkor (egy kis rábeszélés és kérlelés után) elcseréltük egy napra a Botival a klassz tojás alakú labdáját a hat-heteimre. Bizony én még azt is hajlandó voltam otthagyni, csak a labdát kicsit elhozhassam! Otthon kicsit még legóztunk apával, aztán mentem fürdeni és utána csipegettem ezt-azt vacsorára. Lefekvés előtt még megnéztünk anyával pár éneket a "pont hun".
Milán
