Ma reggeli után volt időm játszani, mert csak később indultunk sétálni, amikor átjöttek a Csilláék, ugyanis velünk tartottak ők is.Kocsival elmentünk egy nagy térre, ahol igencsak régi volt minden: voltak öreg autók és motorok, meg mindenféle katonai dolgok is, amiknek apa mondta a nevüket, de olyan kacifántosak, hogy nem jegyeztem meg. Viszont a régi buszokba fel lehetett szállni, ami érdekes volt, és egy tank is álldogált középen, ami irtó nagy élőben. 
Innen elsétáltunk egy múzeumba, ahol rég kihalt halak meg vízi élőlények voltak kiállítva, de engem őszintén szólva inkább két dolog érdekelt : a számok, amik mindenűt világítottak és a nagy-nagy gombok néhány kép alatt, amiket ha megnyomtam, akkor világított az "igen" vagy a "nem" lámpa. No itt eléggé elfáradtam már, de még kértem, hogy nézzük meg a kacsákat a tónál, úgyhogy kértem apát, vegyen ölbe és vigyen a kacsákhoz, akik több helyen is úszkáltak és még sirályokat is láttunk. 
Visszafelé sétálva ismét megnéztük a régi autókat és a tankot, aztán indultunk haza. Otthon ettem egy kis túrógombócot és mentem aludni, aztán uzsonnára is gombócot kértem :) Estig még sokat játszottunk (csak apa elrakta a szekrény tetejére a hat-heteimet, amikor elkezdtem szanaszét dobálni és őt is kétszer megdobtam jó erősen...), aztán fürdés után ettem fél tányér bolonyait sok sajttal és kecsöppel, de kindert nem kaptam, mert keveset ettem - sajnos...
Milán
