Délelőtt itthon játszottunk, amíg el nem indultunk a Klári Mamához, de ma biztos bal lábbal keltem apa szerint, ugyanis irtó nyűgös voltam, talán azért is, mert megint korán keltem (és keltettem apát...). No, azért útközben kicsit lenyugodtam, és a Mamánál rajzolhattam is, meg az ebéd is finom volt, úgyhogy majdnem rendbejött a nap, de aztán rosszalkodtam kicsit, és elindultunk haza, de érdekes mód jött velünk a Mama, sőt felvettük a Julika nénit is, de én már irtó álmos voltam, úgyhogy elaludtam. Egy áruház parkolójában ébredtem és csak apa volt velem, és persze irtó nyűgös voltam megint, mert nem tudtam kialudni magam - megint. Aztán apa ki- a Mama pedig be-szállt és bohóckodott nekem, úgyhogy mire apáék visszaértek, már kicsit jobb volt a kedvem. 
A Mamáék kiszálltak a metrónál, mi pedig haza mentünk, és rögvest át a Kati Mamához a bringákért (pedig én hajtogattam erősen, hogy inkább a játszótérre menjünk, de anya hajthatatlan volt). Végülis nem is volt rossz a bringázás: láttunk pici cicákat játszani és elmentünk a "dzsippes" játszótérre is, ahol ismerkedtem egy kislánnyal - konkrétan meghúztam a haját és picit lökdöstem - de ez apáék szerint nem a megfelelő ismerkedési módszer... hát mittudomén? még csak két éves múltam! egyenlőre ez a módszerem, majd ha lesz jobb, meglátom... Szóval lényeg a lényeg: a bringázás után csak lementünk a játszótérre és szerencsére lent voltak a Dominikáék is, akik nagy meglepetésünkre visszaadták piros talicskámat, amit tegnap lent felejtettünk, de ők felismerték és hazavitték és ma lehozták. Mázli! Sajnos estefelé haza kellett menni, pedig én próbáltam harcolni ellene. Otthon pedig irtóra meglepődtem, ugyanis a Lili kutyus ugrált rám, mert a Csilláék átjöttek időközben pár percre. Miután elmentek, megvacsoráztunk anyával és mentünk fürdeni, aztán még építettünk egy szép nagy várat a szoba közepére lefekvés előtt.
Milán
