Délelőtt hármasban elsétáltunk a közértbe, de előtte a szelektív kukába is elvittünk papírokat és flakonokat, pedig a pici vizes flakonokat kértem, hogy ne dobja ki apa, hanem inkább tegyen bele vizet, de állítólag még van otthon... Vettünk tojást és virslit is - ezt nekem kellett megjegyeznem, mert tegnap elfogyott a vacsoránál. Otthon utána egy kis játék után ebéd jött, de még egyáltalán nem voltam éhes - nem is ettem csak pár kanállal. Ezek után aludni se volt kedvem - egy kis szenvedés után kivett anya és rosszalkodhattam indulásig: ugyanis mentünk esküvőre, mégpedig a Reniékére Ikladra. Hosszú volt az út, úgyhogy kicsit aludtam, de sokat nem tudtam, úgyhogy kicsit nyűgösen ébredtem és utána a ceremónia alatt végig izegtem-mozogtam és apa szerint többet dumáltam, mint az anyakönyvvezető néni... Alighogy vége lett a cécónak, és a fotózkodásnak, már mentünk is haza, és otthon ettem apa palacsintájából, aztán az actimelt sikeresen magamra öntöttem. 
Ezek után elindultunk ismét, ezúttal fagyizni, de előbb még a Csilláékért is elmentünk. A fagyizóban viszont anyáék szerint irtóra rossz voltam, pedig csak unatkoztam és nem lehetett rohangálni, hanem ülnöm kellett volna csak egyhelyben - de hát az lehetetlen! Még pár boltba is benéztek anyáék, de én szerencsére apával a szökőkútnál nézelődhettem, aztán otthon még ettem egy tányér levest sok-sok tésztával, és mivel - kivételesen - szépen ettem, még egy kinder csokit is adott apa, aztán átöltöztem és már mentem is aludni, mert már későre járt és tényleg álmos is voltam...
Milán
