Reggeli közben anya már el is ment a Krisztiékhez takarítani, mi pedig apával játszottunk egy kicsit, és mi is elmentünk, csak mi a Klári mamához, újpestre, ahol rajzoltam és a hat-héttel játszottam, de ami a legklasszabb volt, az az, hogy segíthettem az ebéd elkészítésében: gombócokat raktam a tálcára a lisztbe és még nudlit is segítettem hengergetni és a tészta tisztára olyan volt mint a gyurma. Tök jó! Persze jó sokat ettem, ha már ilyen szuper finom volt az ebéd: a levesből is ettem sokat és egy sárgabarackos gombóc után a mákos nudliból még repetáztam is! Ebéd után épp játszottunk a nagyszobában, amikor durr! a kávéfőző nagyot dörrent! Mind kirohantunk a konyhába, de szerencsére csak a tetejében romlott el valami - még én is megnézhettem. Kicsit még játszottunk a nagy ijedtség után, aztán mi apával hazaindultunk és otthon mentem is rögtön az ágyikómba és aludtam egy jóízűt. Amikor felébredtem, már anya is itthon volt. Apa adott finom uzsonnát (banános danon pudingot) és lementünk hármasban a játszótérre, ahol most jó sokan voltak és szerencsére a Dominikáék is ott voltak, úgyhogy volt kivel játszani. Megcsúszdáztattuk a hat-heteket és már nagyon ügyesen fel tudok mászni a szúszda hátulján. Sajnos el is zakóztam a nagy rohanásban és mind a két térdem kicsit bibis lett, úgyhogy fel is mentünk és mentem is rögtön zuhanyozni és mire kijöttem, már majdnem meg is gyógyult a két térdem! Lefekvés előtt még apa játszott velem, aztán kisírtam még egy fél órácska játékot, de aztán már akárhogy próbálkoztam, menni kellett aludni...
Milán
