Reggel apát szólítgattam, aki jött is hamar, ugyanis nagyon fájt a nyakam. Alig tudtam megmozdulni, sőt ülni sem tudtam a fájdalomtól az asztalnál, hanem inkább visszafeküdtem az ágyamba és végül apa oda hozta a reggelimet és ott ettem meg. Pedig úgy volt, hogy ma elmegyünk a múzeumba játszani,és utána a Mamához, de ez most mind elmaradt, mert csak feküdni tudtam és egy irányba nézni. Persze közben apa meglámpázta a nyakam és kent rá - ahogy ő mondta - "pókhájat" ami állítólag meggyógyít, és anya adott egy kanál finom gyógyszert is. Apa pedig elment a Mamához az ebédért, és én közben anyával játszottam itthon - de így fekve ez igen érdekes volt... 
Viszont mire apa visszaért, már jobban lettem, valószínűleg a kezelések hatottak, mert már tudtam mászkálni is és a hat-hetet szétdobálni... Ettem egy kis gyümölcslevest és pár falat brassóit kecsöppel, és mentem aludni. Miután felébredtem, már sokkal jobb volt a nyakam: csak balra nem tudtam forgatni... Azért volt kedvem még lemenni a játszótérre, ahol mi voltunk egy ideig egyedül, de szép lassan sok gyerek jött és játszottak a játékaimmal, én pedig velük. Otthon előbb vacsorát kértem, és most ettem fél tányérnyi brassóit, és utána kaptam még fagyit is tejszínhabbal, aztán mentem zuhanyozni és fürdeni, utána pedig már menni kellett aludni, mert későre járt...
Milán
