Reggel anyát szólítgattam, de apa jött be, mert hétvége van és ő is itthon van velünk. Röviden megvitattuk, hogy menjünk-e usziba (ne), és végülis nem mentünk, hanem helyette vásárolni. Sajnos nem kaptunk csokitojást (!) - vagyis olyan fajta amilyet szeretek,az nem volt. Helyette apa vett egy csomag kinder-csokit és választhattam reggeli tejpépet is magamnak. Otthon anya melegített nekem levest, de én egyáltalán nem kértem belőle, hanem csak egy tál tejbegrízt ettem sok kakaóval, aztán mentem is aludni, mert álmos voltam. Amikor felébredtem, csak apa volt itthon, mert anya átment a Krisztiékhez segíteni. Ettem uzsonnára egy krémtúrót, aztán siettünk is le, mert a Mamával együtt átmentünk mi is a Krisztiékhez. Sajnos a Boti nem volt otthon, de így viszont bármelyik játékával játszhattam, és képzeljétek, anyáék megtalálták a hiányzó két poharat a Botitól kapott "hat-hétből": az egyest és a kettest. 
Apa sokáig szerelt lámpákat meg kilincseket, közben anyáék takarítottak, a Mama pedig Annával foglalkozott - én meg játszottam és rajzoltam közben. Még fagyiztunk is, meg ettem pár csokis kekszet is, aztán már későre járt, úgyhogy hazaindultunk. Előbb a Mamát vittük haza és sikerült kikönyörögnöm, hogy maradjunk kicsit még lent a játszótéren, úgyhogy kicsit még dobálhattam a hat-hetemet a Benjivel, aki segített mindig összeszedni. Otthon persze rögtön mentem zuhanyozni a játékommal együtt, és utána alig ettem pár kanállal a málna krém levesből (apa persze kiakadt, hogy ilyen finomságot nem szabad kiönteni, és ezzel önfeláldozóan megette amit meghagytam), és ittam egy pohár apa-féle banánturmixot szívószállal, aztán még kicsit kirakósoztunk, és mentem aludni.
Milán
